Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

A Makadámutak fenntartása

- 53 del az úthenger csak félig tömöritette be, a többit a forgalomra hagyta. A félig behengerelt útpályát 5-8 fős brigádok hetekig állandóan takargatták homokkal, földdel, hogy fel ne bomolj ék. Az útpálya tulfedese a forgalomra kellemetlen bordásodást idézett elő. Mivel a hengerlések lecsökkenésének nem annyira az úthengerek hiánya, hanem inkább a kőanyaghiány volt az oka, ezt az eljárást nem vettük át. A szakaszos utőri rendszeren alapuló útfenntartás kezdett eredmeny telén lenni, de amig az úthálózat csaknem teljesen makadámutakból állt, azon változtatni nem lehetett. A makadám kőpálya állandó és folyamatos gondozást, megelőző fenntartást igényelt, különben nagyon gyorsan leromlott. A fontosabb utak fenntartásához az utőröket abban az időben még nem is lehetett volna Összevonni, már csak azért sem, mert az úthálózaton szétosztva dolgozó és az egész megyében szétszórtan lakó utőrök összegyűjtése és a kijelölt munkahelyre való szállitása nem állt módunkban. De a megye alsóbbrendű és bekötő útjainak legtöbbjén is az erdőgazdaságok rönkfa szállitásai, bányász és polgári autóbuszjáratok voltak /pl. a kisvaszari, szágyi, bakócai, zóki stb. bekötő utakon/. Két esetben kényszerűségből alkalmaztunk nagyabb, 60-80 fős utőri összevonást egy-két hónapra: először 1953-ban, a 6. sz. uti völgyhidak épitésének befejezése érdekében, másodszor 1954-ben, a kővágószőlősi bekötő ut sürgős megépítéséhez. Ezalatt az Összevont utőrök szakaszai teljesen leromlottak.