Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Bekötő utak építése

- 144 Indokolja az is, hogy a túlnyomó részben nehéz terepen épült utak állagmegóvása érdekében költséges vízrendezési munkákat kellett végezni, vizcsendesitő bukókat, műtárgyakat és nagy nyilású hidakat kellett épiteni /Pl. Ófalu, Vázsnok, Varga, Pelsoegerszeg, Rádfalva/. Emellett egyes utaknál 30 km-en felüli közúti anyagszállításokra volt szükség. Az iparág 1960 és 1970 között gépesités terén igen sokat fejlődött. A vállalatok már aszfaltkeverő berendezésekkel is el voltak látva. A bekötő utak nagy pénzügyi terhei és határidőre való befejezése a vállalati kapacitást teljesen lekötötte és az útkorszerűsítés majdnem teljesen szünetelt. így az aszfaltkeverő gépek kihasználása szükségszerűvé tette a bekötő utakon a burkolat egyenérték számitás alapján a magasabb műszaki szintű kötőzuzalékos vagy más aszfaltburkolatok alkalmazását. Az igy készült útpálya, ha talán nem is túlméretezett, de azért költségesebb. Ezek a költségek azonban az utak fenntartásánál idővel visszatérülnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy az útfenntartás fejlődésével, gépesítésével a hagyományos szakaszos utőri munka már megszűnt és nincs helyben az útszakasz ütőre, aki a kisebb műszaki követelményekkel kiépitett utat ápolgassa és az útpálya romlásait még a kezdeti időben kijavitsa.