Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)

Olaszliszkai műemlék híd A Borsod vármegyei lapon a megye névadó várhelye: Borsod, Ede lénytől elkülönítve, külön településként van jelölve. A korábbi időszakokban az utak és vízfolyások keresztezéseinél nagyrészt révek, kompok és kisebb részben faanyagokból készített hidakon lehetett átkelni. A török uralom utáni időszakban az ún. hajóhidak száma megszaporodott, megyénket a Tokajnál épített híd érinti. A híd szó onugor eredetű, amely az alántörök kapcsolatokra utal (Magyar Történetetimológiai Szótár I. 108-109. 1.). A fogalom amelyet ez a szó jelöl a honfoglalás korában már ismeretes volt és jelentése szilárd szerkezetű állandó jellegű átkelőhely. A hasonlóan ősi eredetű hidas szó azt a fogalmat jelöli, amelyet napjainkban inkább a komp szó takar, ugyanakkor a 17. században kiadott publikációkban egymás mellett szerepel a két szó. Ez a két szó Magyarország sok helységnév-megjelölésében is szerepel (Sajóhídvég, Hídvégardó, Hidasnémeti). A tokaji hajóhídról a 19. század elejéről származik ábrázolás, azonban számos rajz és feljegyzés igazolja, hogy már állandó híd épült a 18. század végén, azonban feltehető, hogy fenntartási gondok, árvíz okozta rongálások a primitívebb és kevésbé biztonságos, de különösebb nehézség nélkül megvalósítható hajóhídváltozatra tértek vissza. Ismert volt még a járó-és repülőhíd, azonban nincs túMomásunk arról, hogy az ország területén jelenleg bármelyik típus üzemben volna. A tokaji 1859-ben forgalomba helyezett 3. vasúti Tisza-híd ismét csak fahíd volt, amely a balparti oldalom még négy ártérihíd-sorozatot alkotott (Aranyoshíd, Görbe-híd, Hosszú-híd és Ladik-híd). Ezek a faszerkezetek 1890-ben épültek át vasszerkezetté. A világ első kőhídját jóval az i. sz. előtt építették és számos helyen ma is találhatók többszáz éves kőhidak, sőt olyanok is, amelyek fennállásuk harmadik ezredévébe léptek. Magyarországon általában a 100 évnél idősebb hidakról tudjuk a közel pontos adatot, azonban építési idejüket eddig nem lehetett megállapítani. A törökök kivonulása és a Rákóczi szabadságharc utáni időszakban a lassan konszolidálódó viszonyok mellett igen lassan történik előrehaladás az állandó jellegű építmények létesítése vonatkozásában. Magyarországon is felismerték a kőhidak előnyeit, így a 17. század végétől kezdődően a főbb útvonalakon ezek létesítései megkezdődtek. Országos vonatkozásban építési mód szerinti ritkaságnak számít négy csúcsíves híd, melyből hármat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a korábban említett Miskolc—Sátoraljaújhely—Galícia elsőként megépült főútvonalon találunk. Ezek egymáshoz viszonylag közel vannak, közülük történeti szempontból az olaszliszkai a legérdekesebb, amelynél a csúcsívek csupán támbordái egy igen magas boltozatnak. Maga a boltozat félköríves és 7 támbordája közül 5 csúcsíves, kettő félkörívei_Mindhárom bodrogvölgyi csúcsíves híd azonos kéz munkájának látszik, koruk 23