Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)
Vámosújfalui műemlék híd azonban mégsem azonos, mert az olaszliszkai híd átalakítás útján jött létre és nyerte mai alakját, míg a másik kettő csúcsívesként is épült meg. Az olaszliszkai híd az idősebb, ami viszont arra mutat, hogy a csúcsívet későbbi időpontban alkalmazták.mint a félkörívet. (14.) Az olaszliszkai valamint a vámosűjFalui Tolcsvapatak hidat mutatják be az alábbi fényképfelvételek. A megyei levéltárakban igen sok irat tanúskodik arról, hogy a 19. század elején a bécsi kormány és a magyar Helylartótanács_is_következ etes en sürgette az ún. Galícziai országút kiépítését. Az út egyike volt a Monarchia legfontosabb felvonulási útjainak, amelynek kiépítése békében a Monarchia és Oroszország között a kereskedelem kifejlődését, esetleges háborús konfliktus esetén pedig a hadseregek mozgékonyságának biztosítására volt hivatva szolgálni. A régi galíciai út vonalvezetése nagyjából megegyezik a mai főközlekedési utakéval, azonban a jelenlegi főutak a kiépítéskor nem mindenütt követték a régi nyomvonalat. A lényegesebb eltérések: Mezőkövesd és Miskolc között a régi út nem a Vatta—Ernőd—Nyékládháza—Mályi útvonalat követte, hanem Vatta előtt Harsány felé elágazott, Harsány belterületén átvezetve csak a Hejő völgyének déli szélén tért vissza a mai főút nyomvonalára. A Miskolc—Sátoraljaújhely közötti régi 34. sz. főközlekedési út alárendeltebb szereppel ma is szerves része az országos közúthálózatnak, Miskolc—Felsőzsolca—Harangod, valamint Bodrogkeresztúr-Sárospatak útvonalon, azonban a korábban korszerűsített szakaszok főleg Miskolc és Sátoraljaújhely között a településeket elkerülik és más nyomvonalon épültek. A régi galíciai útvonalon az útépítéssel egyidős hidak találhatók, azonban fellelhető a 18. században vagy még régebben épült híd is. Az Igazgatóság birtokában lévő hídtörzskönyvek, melyeket később ismertetek, a 20. század elején történt átépítésekről ül. megerősítésekről tanúskodnak. A jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye a korábbi önálló Borsod, Torna, Abaúj és Zemplén vármegyékből alakult ki. A kiegyezést követően 1867. május 1-én, miután az állam a postát átvette, felállították egymást követően a postamesterségeket, melyekkel együtt egyrészt megszaporodtak a postaútvonalak, másrészt ezen útvonalakra nagyobb gondot fordítottak. Az útügyi igazgatás a felelős Magyar Minisztérium megalakulása után a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe került, azonban lényegében az elnyomás alatti rendszer maradt fenn. Az utak osztályozásának elnevezésében annyi változás történt, hogy az országos utakból megyei utak lettek. 1875-ben a közutak hoszszát a korábbi mérföldben történt meghatározásról km-ben történő mérésére és nyilvántartására változtatták. A kiegyezés után 1868-ban létrehozták az Államépítészeti Hivatalokat az állami utak, valamint a megyei mérnöki hivatalokat a megyei utak és egyéb létesítmények szolgálatának ellátására. 1877-ben a vármegyei mérnökök munkakörét az ÁÉH-ra ruházták, míg a megyék területén lévő állami és megyei úthálózattal kapcsolatos tennivalókat egységes szervezet irányította. A hivatalok élére minden esetben nagy gyakorlattal rendelkező mérnököket neveztek ki, akik a műszaki munkákat a szakaszmérnökökön, a pénzügyi és könyvelési feladatokat a számadásvezetőn, az adminisztrációt az irodavezetőn és beosztottjain keresztül irányították. A szakaszmérnökök felügyelete alá tartoztak az útmesterek, akik az utakon dolgozó útőrök mun24
