Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

Kerényi Enikő: Autópálya hidak

A Tatabánya-Bicske szakasz kivitelezésére a beruházás beindításának korábban említett gondjai miatt igen rövid idő maradt. így még jobban elő térbe került az építőipar ezen ágának is szerelő jellegre való átalakítása. Az előző építési periódus egységesítési és tipizálási irányvonalát az ott szerzett tapasztalatokkal, már a tervezéskor tovább fejlesztették. Az Uvaterv és a Hídépítő Vállalat mérnökei kidolgozták az Ml típusú alépítményi rendszert. Az Uvaterv tervezői kifejlesztették az EHGT hídgerendát, mely 30 m-es nyílás lefedésére is alkalmas. További újdonság volt az előregyártott H szegély. Ebből az építési ütemből a megye területére 15 híd esik, melyből 14 a felüljáró és egy az aluljáró. Az Ml típusú alépítményt mind a két fajta műtárgynál azonosan alkalmazták, így a szerkezeti ismertetést nem érdemes megbontani. A több nyílású hidak felszerkezete kivétel nélkül előregyártott előfeszített hídgerendákból és együttdolgozó vasbeton lemezből áll. Ezt a megolM 1 típusú alépítményi rendszer dást már ferde hidakra is felhasználhatták, hiszen az EHGT tartók a 30 m-es nyílást áthidalták. Valamennyi hídra "H" szegélyt építettek. Ez az előregyártott elem magában foglalja a szegély külső szoknyáját, belső gerendáját és az ezeket kb. méterenként összekötő kb. 10 cm magas keresztgerendákat. A szegély többi része monolit kitöltő beton. A pályalemez szélére kicsi, trapéz keresztmetszetű gerendát betonoztak, aminek ferde oldalára hajlították a szigetelést és felső síkjára támasztották a "H" szegély összekötő elemét. Előnye volt a gyors építhetőség és bordázott homlokfelülete révén esztétikus látványt nyújtott. Az idő multával azonban az élet bebizonyította, hogy ez hibás kialakítás volt. Az Ml fajtájú alépítmény rendszer monolit vasbeton kehelyalapból, előregyártott, részben állandó, részben változó keresztmetszetű oszlopból és a hosszúság függvényében változó darabszámú fejgerenda elemből állt. Az oszlop alakja lehetővé tette, hogy mind közbenső, mind szélső támasz igénybevételeinek felvételére alkalmas legyen. Az egyik esetben az oszlop változó méretű része került a kehelybe, a másikban pedig az állandó keresztmetszetű. Hídfőnél az oszlop hosszanti mérete a hídtengelyével párhuzamos, közbenső pillérnél merőleges. Az oszlopot a benne lévő acél hüvely révén az alaptest kelyhében lévő acél központosító tüskére állították. Autódaru tartása mellett ideiglenesen keményfa ékekkel rögzítették az elemet, majd később a kelyhet kibetonozták. A fejgerenda lapos hasáb alakú elem, melynek csak a végleges konzoljánál csökken a keresztmetszete. Az oszlop és a gerenda kapcsolatát a fejgerenda fészkeiben összetalálkozó csavaros kötés biztosította. Ezt a fészket a pontos beállítás után betonnal öntötték ki. Az egynyílású hidak, egy kivételével, az előző ütemnél ismertetett kialakításúak. Autópálya műtárgyak esetében másodízben alkalmazták a Tubosider hullámosított acél szerkezetet, mely ennél a hídnál békaszáj keresztmetszetű cső. E megoldás előnye az élő munka szerelő jellege miatt a gyors kivitelezhetőség. Ebben az építési periódusban megjelentek az első korszerű, öntapadós szigetelőlemezek. Először az angol Bituthén HD import anyagot, majd a hazai fejlesztésű Dehydro szigetelést használták. így a befejező munkák időszükséglete és balesetveszélyessége lecsökkent, a korábbi szakasz hagyományos bitumenes szigeteléséhez képest. 54