Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

Függelék

FÜGGELÉK A vasbeton hídépítési alkalmazása 1892ben a Wünsch-rendszerrel kezdődött, majd Zielinski Szilárd munkássága nyomán a Hennebique-rendszer honosodott meg. A megyében ma meglévő legidősebb vasbeton híd 1907ben épült, a legjelentősebb korai vasbeton híd Kehida-Kustánynál 1913-ban épült Zielinski tervei szerint. Megszélesítve és megerősítve, lényegében az eredeti szerkezet áll ma is. Andráshidánál 1914-ben épült a háromnyílású Zala-híd, ennek felszerkezete a második világháborúban elpusztult, nyílásainak számát az újjáépítéskor megnövelték. Vasbeton hidak építése különösen 1923-tól vált tömegessé, lemezhidak és 10 m vagy annál nagyobb nyílás esetén bordás gerendahidak épültek. 1945-ben már a hídállomány közel 20 %-a (101) vasbetonszerkezet volt, ezenkívül 210 fa és 204 boltozott híd volt még a második világháború végén. A boltozott hidak között nevezetes a nemebüki kétnyílású. 1825-ben épült, eredeti formájában áll. Ezenkívül még tíz 100 évesnél idősebb boltozat viseli a forgalmat. A második világháborúban mintegy 200 hidat pusztítottak el két hét alatt. A nagyobbak közül a kehida-kustányi és a zalaszentgróti Zala-híd és Alibánfa Zala-ártéri hídja kerülte el a pusztulást, a zalaszentgróti megmentőjének nevét is megőrizte a krónika. A hatalmas pusztítás után provizóriumok építésével lehetett a közlekedés feltételeit biztosítani, majd 1946-47ben már állandó szerkezetű újjáépítések történtek. Acélszerkezettel csak a balatonmagyaródi Zala-híd épült újjá (Langer-tartós ív). Két Zalahíd felszerkezete alsópályás vasbeton ív: Fenékpuszta (1951), Zalaapáti (1959), az utóbbi feszített pályás ív. Boltozott szerkezetet - sajnos nem építettek újjá, még Zalalövőn sem. A vasbeton építésben lemez, majd szegélybordás lemezhidak, előfeszített pallós, majd előregyártott gerendás (1958-tól) szerkezetek, a nagyobb, többnyílású Zala-, Kerka-hidaknál takaréküreges, majd szekrényes keresztmetszetű monolit vasbeton hidak épültek 1975-ig. Zalaszentgrótnál a régi boltozott híd mellett EHG gerendás híd épült. A 10 m-nél nagyobb nyílású hidak építésében ettől az időtől e hídgerenÖSSZEFÜGLALÓ datípus továbbfejlesztett változatai terjedtek el (EHGE, EHGT). 1955-től a kishidak korszerűsítése Zala megyében különösen sikeres volt, ennek eredményeképpen a fahidak állománya rohamosan csökkent. 1965-ben még állt a 15 nyílású zalaszentgyörgyi Zala-híd, 1967-ben már csak 41 nem állandó híd volt az országos közutakon, 1977ben pedig már egyetlen fahidat sem mutatott a nyilvántartás. A megye hídállománya nagy: az országos közutakon 440 híd van, 49 589 m

2 felülettel. Az önkormányzatok kezelésében 437, vasúti híd 103, erdei vasútvonalakon 25 híd és saját használatú utakon 50-100 körüli műtárgy található. A megye hídállománya folyamatosan nő, részben elkerülő szakaszok építésével (Zalaegerszeg), részben az autópálya-építés most folyó munkái kapcsán. Jelen könyv a megyei hadtörténeti sorozat 12. kötete, az előzőkhöz hasonló elvek szerint szerkesztve: bőséges ábraanyag, forrásművek megadása a további kutatáshoz. A könyv írásában többen vettek részt: Biri Gábor megyei hídmérnök, dr. Farkas János tervezőmérnök, dr. Gáli Imre Jáky-díjas rubindiplomás mérnök, dr. Horváth László régész, múzeumigazgató, Gecseg Miklós ny. főosztályvezető, Srágli Lajos MOIM múzeumigazgató, Szabó László muzeológus, Bárdosi László és Vajda Lajos MÁV mérnökök, dr. Vándor László, a Göcseji Múzeum igazgatója és a könyv szerkesztője, dr. Tóth Ernő ny. hídosztályvezető. A könyv lektorálását, a német nyelvű összefoglalót dr. Tráger Herbert ny. főtanácsos, az angol nyelvre fordítást dr. Gáspár László, a KTI tudományos igazgatója készítette. A könyv fontosabb fejezetei: földrajzi adottságok, a megye közúthálózatának kialakulása, a vízrendezések szerepe, korai hídtörténelem: fahidak, boltozott hidak, vas- és acélhidak, vasbeton hidak, az 1945. utáni újjáépítés, a Zielinskiiroda tervei, régészeti tanulmányok, levéltárak kincsei, mellékletek, időrendi áttekintés, tervezők, kivitelezők, egyedi leírások a nevezetesebb hidakról. 213