Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

Függelék

ÖSSZEFOGLALÓ FÜGGELÉK Összefoglaló Zala megye az ország délnyugati sarkában helyezkedik el. Természeti tájai a Keszthelyi-hegység és a Zalai-dombság. A megye területe a történelem során többször, jelentős mértékben változott (legnagyobb kiterjedése 6000 km

2 volt, ma 3800 km

2

). A megye vízfolyásokban igen gazdag (Mura, Zala, Kerka, Válicka, Principális-csatorna, Cserta), településhálózata is a legsűrűbbek közé tartozik (257 település van ma). Közúthálózata a római kortól kezdve ismert, az ennél korábbi emlékek feltárása napjainkban folyik. Az észak-déli irányú Borostyánút Zalalövőn át vezetett, hídja közel kétezer éve ugyanazon a helyen állt. Fenékpusztánál révátkelő volt, s fontos kelet-nyugat irányú utak is voltak a megyében. A Zalán már a 13. században biztosan álltak hidak, ezt igazolják a településnevek (Kehida, Barlabáshida stb.), illetve a hídvámokról szóló oklevelek: Zalakaros, Zalacséb. A középkori, meglehetősen sűrű úthálózat a révhelyek, útés hídvámok alapján ismert. Hidak, révek védelmére síkvidéki várak, erősségek nagy számban épültek, ezeknél természetesen hidak álltak, melyek helyét a 16. századi hadmérnöki felmérésekből és régészeti kutatásokból ismerjük. A török megszállás alatt, különösen 1600-tól (Kanizsa várának elfoglalása) a Zala völgyében lévő átkelőhelyek és az ezeket védelmező erősségek jelentősége növekedett. A török kiűzése után átrendeződött az úthálózat, az I. katonai felmérés (1784) és az első megyei mérnök részletes úthálózati térképe (1792) kiterjedt úthálózatot és sok hidat mutatott: 1784-ben 572 híd volt a megyében. Részletes útfelmérés 1832-ből áll rendelkezésre. Ez azt mutatja, hogy nagy ütemben épültek a 18. század végétől boltozott hidak is. Legjelentősebb az 1830-ban elkészült ötnyílású (6-6 öl nyílású) zalalövői Zala-híd, ezenkívül a felmérés idején további 195 boltozott hidat vettek számba, köztük a forgalmat máig is viselő hegyesdi, diszeli, káptalanfai többnyílású szép hidakat. (Ezek ma Veszprém megyéhez tartoznak, a Balaton-felvidék csak a második világháború után került el Zalától.) Zalaszentgróton 1846ban lett kész a négynyílású, téglaboltozatú Zala-híd. A második világháborúban épen maradt, 1975 után, miután megépült mellette az új Zala-híd, funkcióját elvesztette. A fahidakkal kapcsolatban említést érdemel egy adat 1832-ből: 347 fahíd volt ekkor, köztük a muraszerdahelyi 60 öl (114 m), az andráshidai 36 öl és a hídvégi 40 öl hosszú cölöpjármos híd. Ebből az időből hídtervek is rendelkezésre állnak. Acélhidak először a vasútvonalakon épültek, így 1860-ban Murakeresztúrnál. Közúti acélhíd Muraszerdahelynél (1904), Letenyénél (1913) épült csonkaszegmens, rácsos szerkezettel. A megyében viszonylag kevés volt az acélhíd, 1926-30 között három Zala-híd (Balatonhídvég, Fenékpuszta, Zalabér) és egy Kerka-híd épült (Zalabaksa). A megye legidősebb hídja Nemesbükön (fotó: Mészáros T. László) 212