Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Egyedi hídleírások

Egyedi híd leírások A Ki kéri-tói gát és hídja 1998-ban készített első jelentésében közli a gát méreteit: hossza 190 m, legnagyobb magassága 5,2 m, a bántai homokkő kváderek magassága 0,45-0,70 m, hosszuk 1,3-1,8 m. Rögzítette azt a tényt, hogy egyes kövek nem eredeti helyükön vannak és 13 kőfaragójelet is feltüntetett a dokumentáción. Ennek alapján következtetésként ezt írta „A gát megépítését esetleg az Öskün a XV. században várkastélyt is birtokló Újlaki családnak ... tulajdoníthatjuk". A kisebb átfolyó boltozatról fontos, érdekes felmérési rajzot adott [14/1]. Az 1999 októberében készített második jelentés a 2,3 m nyílású boltozat felett végzett feltárásról számol be és egy épület felmaradványairól, melyek azonosításához a 19/20. század fordulóján készült fényképet is bemutat, s megemlítette, hogy egy római kori üvegedény nyaktöredéke is előkerült. E második jelentéshez egy kiegészítést írt még Rainer Pál. Az 1,6 m átmérőjű leeresztő áteresz, mely faragott kövekből áll, egyik kváderkövén primitíven faragott kis kígyót talált. Igyekezett habarcsmintát is venni, de feltehető, hogy habarcs nélkül épült ez az áteresz, a vett minta inkább föld, kavics volt [14/2]. A jelentés rajzos, fényképes részleteiben további részletek is felfedezhetők, ezekre talán nem térek ki. Reméltem, hogy a 8. sz. főút 1935-38 évi korszerűsítésének dokumentációjában találok részleteket, ám csalódtam, mert a Veszprémi Államépítészeti Hivatal tervtára a II. világháborúban jórészt elpusztult, s bár maradt a levéltárban néhány doboz erről a hatalmas munkáról, ezek azonban a Veszprém-Rábahídvég közötti szakaszról valók. Azért lett volna fontos a dokumentáció, mert 1935-36-ban megemelték az út pályaszintjét, ezért meg kellett az eredetileg 18,6 hosszú boltozatot szélesíteni, a felmérés szerint 6,9-6,9 m-rel, s a kőgát hiányosságait ekkor pótolták, ezért vannak hornyos kövek szemmel látFelvétel a 8. sz. főút szélesítése előtt (1985), Közútkezelő tervtára hatóan nem a helyükön. A helytörténetírásból egyébként tudni lehet, hogy más ókori létesítményekhez hasonlóan ennek a gátnak a köveit is beépítették Várpalota egy-egy épületébe [15]. Itt említem, hogy az újabb szélesítéssel ma a boltozat 43,0 m hosszú. A régészeti feltárás a nagyobb boltozatot 18-19. századinak valószínűsíti. Bél Mátyás 1735-ben azt írta, hogy a Sárvíz a Tikiri tónál ered, ahol „kőből rakott partoldal vet gátat neki, erős boltozattal ellátva" [16]. Az Országos Levéltárban megtalálható az 1837-ben készített út-híd kimutatás, melyben a Kikeri-tónál hidat jelölt a megyei földmérő [17]. Hazánkban egyedülálló a Halász Ignác rajzolta pántlika térkép 1835-ből, mely a „Kikirí" tónál két műtárgyat jelöl [18]. Hídlap 1938-ból. "A régi boltozott híd 1935-ben meg lett toldva" bejegyzéssel, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény „Pántlikatérkép" részlete 1835-ből, Veszprém Megyei Levéltár Sajnos a 8. sz. főút négynyomúsításakor a 2,3 m nyílású boltozatot lőttbetonnal „erősítették" (meggyőződésem, hogy fölösleges és kár volt), így érdemben nem lehet az eredeti boltozatot vizsgálni. Dr. Gáli Imre már hivatkozott művében azt írta, hogy „egy ideig - talán több évszázadon át is - fahíd állt a Kikeri-tavon" [2]. Lehet, de nem biztos, miért építettek volna a 2,3 m nyílásra fahidat, ha az 1,6 m nyílásra - ma is álló - kőboltozatot építettek? Választ kellene találni, hogy itt ment-e a rómaiak, majd a későbbi korok fontos útja. A Régészeti topográfia [9] szerzője feltárás nélkül, terepbejárás alapján jutott arra a következtetésre, hogy mivel „a gát és környéke római kori jellegzetességeket, lelőhelyeket nem mutat, 138