Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Marcaltő hidjai A következőkben a közúti Rába-hídról kissé részletesebben lesz szó, a Cigány-csatorna-, Marcal-, Tapolca-hidakról csak röviden, a vasúti hidakról pedig csak az említés szintjén szólok, mivel ezekről külön fejezetben olvashatunk. A teljesség kedvéért - bár ma nem Veszprém megyéhez tartozik - az 1967-ben elkészült közúti Rába-ártérihidat is megemlítem. Marcaltő ősi átkelőhely a Rábán, egyes források szerint a rómaiak fontos útja itt, Mursellánál keresztezte a folyót [1]. A település - nem véletlenül - több megye határán feküdt, a Rába átkelőjének védelme 1608-13 között erődítmény épült [2], Fahidat jelölt az I. katonai felmérés 1783-ban [3]. A Rába rendezése kapcsán 188992-ben háromnyílású, acéltartós híd épült [4] melyet - nyilván árvízi tapasztalatok miatt - újabb két nyílással bővítettek [5]. 1945. március 25-én a visszavonuló németek Marcaltő Rába-hídjait felrobbantották [6]. A Rába-híd jégtörőire, alacsonyabb szinten villámgyorsan ideiglenes hidat építettek, mely árvízvédelmi szempontból nem volt megfelelő, ezért 1947-ben átmenetileg elbontották [7]. A Rába-híd újjáépítése során 1949ben rendkívüli gyorsasággal peregtek az események: 1949. január 4-én helyszíni bejárást tartottak (14 szervtől 21-en vettek részt) s megegyeztek a tervezés fő kérdéseiben [7]. Ennek alapján az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet április 5én már elkészítette az új híd terveit [8]. Eszerint a felrobbantott hídtól 700 m-rel feljebb épült meg a híd a Berettyóújfalunál tervezett alsópályás ívhíd tervének adaptálásával. Szinte hihetetlen, de az akkori 821. számú főúton 1949. december 2-án már a sikeres próbaterhelés is megtörtént, december 18-án pedig átadták a hidat a forgalomnak [8]. A gyors építés annak volt köszönhető, hogy több vállalat működött közre: a Mélyépítő és Mélyfúró NV, a MÁVAG, a Közúti Hídfenntartó és a Stieber-féle Építési és Ipari Rt. Az ívszerkezetet a MÁVAG, a felsőpályás nyílásokat a Közúti Hídfenntartó gyártotta és szerelte, Stiebercég pedig a hídtartozékokat gyártotta. Az alépítményi és egyéb munkákat a Mélyépítő és Mélyfúró NV végezte. Alépítmény: a hídfők cölöpalapozásúak, a pillérek szerényalapokra támaszkodnak. A keretszerkezetű hídfők egyenként 2x9=18, 6 m hosszú cölöpön állnak. A süllyesztőszekrények mérete 2,9x3,2x11,1 m, illetve 2,5x2,5x9,1 m. A felszerkezet: a medernyílás kétfőtartós, vonóvasas, rácsos, alsópályás ív, magassága ívközepen 11,9 m. Az ív stabilitását rácsos keresztkötések biztosítják. Marcaltő közúti Rába-hídja, Mátyus Károly felvétele Az ívhíd az utazó szemszögéből Lorászkó Balázs felvétele Az ív pályaszerkezete acéltartókra épített együttdolgozó bordás vasbeton lemez. Az ívhíd az 1883-ban épült szegedi Tisza-híd épen maradt nyílásaiból kibontott elemeiből, a vonóvas a Lánchíd merevítő tartójából, a felsőpályás, kétnyílású 4 főtartós gerendahíd az Erzsébet-híd merevítő tartójának felső övi e mezei bői, a gerinclemezes tartók felső övei új anyagból készültek. Az ártéri nyílások 850-1500 mm magas hegesztett tartójúak. Az acél hídszerkezet tömege mintegy 220 t, ennek a fele új anyag [8]. 130