Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

MELLÉKLETEK HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK A történelem kétségtelenül igazolja, hogy a címben egymás mellé került három szó nagyon is összefüggött: az első kettő szinte feltételezte egymást, a harmadik pedig - ha nem is a tudományos szigorúságú história alaposságával visszavarázsol valamit az előttünk hídon járt nemzedékek életéből. Ősi hídjaink Tolna megye, amely jócskán patakokkal, folyókkal szabdalt, hajdan mocsarakkal borított területen feküdt, már jóval az írott történelem előtt tanúja lehetett annak, amit hídkészítésnek hívunk. Egy-egy kidöntött fának, vagy a legutóbbi időkig használt módszernek, amikor rőzsekötegeket helyeztek a vízfolyás medrébe, aligha maradtak nyomai. Annál inkább az újkőkori és bronzkori földvárakhoz vezető hidaknak. Wosinsky Mór 53, elődei két földvárat fedeztek fel megyénk területén, s mindegyik leírásnál mély védőárkokról, a természet adta előnyök kihasználásáról esik szó. Ezeken az árkokon tölgygerendából ácsolt híd vezetett keresztül, s ezt a külső támadások idején fölszedték. A dombokon létesült földvárak több gyűrűt is képeztek egymás fölött, s valamennyi előtt mély árok, azon pedig híd húzódott, az erődített, eltorlaszolható, lerombolható bejáratokat vaskapunak hívták. Néhány esetben megtalálták az egykori cölöpök elszenesedett nyomait is, de a híd megléte mellett szól az is, hogy a vaskapuk sohasem szélesebbek öt-tíz méternél, mert ezt még középső tartócölöp nélkül áthidalhatták. Ha ugyanis az árkok közepére is cölöpöt tettek volna, azt egy-egy támadáskor nem tudják gyorsan kivenni, s ezzel az ellenség behatolását is segítik. A dombokon készült földvárak hidjai mozgathatóságuk miatt is - elenyésztek, de a Sárköz területén, Ocsény mellett megmaradt legrégibb hídemlékünk. Wosinsky Mór Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig című kötetében így írja le az Oltoványdűlőben talált földvárat: „Közvetlenül a Báta vize partján emelkedik egy 44 méter hosszú s 40 méter széles, magas domb. A dombot 14 méter széles árok veszi körül, ezután pedig egy 17 méter széles s magas töltés vonul félkör alakban a domb körül. A töltés és a domb közötti árokba a Báta vize volt ereszthető. A töltésen túl még egy csekélyebb, szintén félkör alakban Legrégibb hídemlékünk helyszínrajza Wosinsky könyvéből húzódó árok következik s választja el az egész erődítményt a körülötte fekvő, lapályos földektől. Ha a Báta vize nagyon leapad, akkor állítólag a védmű átellenében fekvő Báta-parton pilóták látszanak ki, melyekkel itt a két partot hidalták át." Hozzátehetjük, hogy akkoriban ez a Duna-ártér mocsaras területe volt, ezért kellett ilyen hosszú hidat verniük. A pilóták, azaz cölöpök - a pontos leírás nyomán - bizonyára előkerülnének, ha ásatást végeznének itt. Római emlékek Az ismeretlen nevű népeket a kelták követték, őket pedig a rómaiak hajtották uralmuk alá. A nagy birodalom katonái szorgalmasan építették a híres és tartós utakat, amelyek lehetőleg nyílegyenesen vezettek. Ennek köszönhetjük a megyénk területén az ókorból fennmaradt leghosszabb híd emlékét is. Szelle Zsigmond ásatásai és leírása nyomán ugyancsak Wosinsky Mór közölte művében a Dunaföldvár melletti római építmény érdekességeit. „A kenderáztatónál ismét oly ponthoz érünk, 151