Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK ahol az eddig követett kavicsos kőút mintegy 200 méternyi hosszúságban megszakad, és újabb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a rómaiak mily szívósan ragaszkodtak az egyenes vonalhoz útjaik kiépítésénél. így például a kenderáztatónál alig 100-150 méternyi kitéréssel megkímélhették volna a 200 méternyi hoszszú hidat, mely e posványon át veretett, s ott egy alig 2 méter széles árkon, hol e tócsa vize az alsó tóba lefolyik, egy rövid, közönséges kőhíd elégséges lett volna. Ehelyett az egyenes vonalat pedánsul megtartották és a hosszú híd végén, a kenderáztató keleti oldalán még ma is megvan a hídfő, hova a hidat kötötték..." Ha ehhez még hozzátesszük, hogy ugyancsak a rómaiak szabályozták először a Siót, s számos településünkön a magas kultúra nyomait hagyták, bízvást föltételezhetjük, hogy több száz hidat is építhettek itteni tartózkodásuk évszázadai alatt, ezek azonban az idők folyamán elenyésztek, vagy későbbi hidak helyét, alapját képezték. A véletlen úgy hozta, hogy valamit még arról is tudhatunk, hogyan nézett ki a római kori dunaföldvári híd, amelynek utóélete is érdekes. Ammianus Marcellinus, aki katona és kíváncsi történetíró is volt, a hunokat jellemezvén ezt írja: „Alacsony termetük éktelen felső tagjaikkal s aránytalanul nagy fejükkel szörnyeteg tekintetet ad, kétlábú vadállatoknak vagy durván faragott faképeknek mondhatnátok, melyekkel a hídkorlátot szokás díszíteni." Nincs okunk kételkedni, hogy ezen a 200 méteres hídon is ilyen díszeket láthatott a korabeli utazó. Az Árpádok kora A történelem úgy hozta, hogy közel ezer esztendővel a híd építése után, 1211-ben az első megyei magyar hídnév is ehhez a régi alkotmányhoz kapcsolódik. II. András király ebben az évben erősítette meg I. Andrásnak a tihanyi apátság részére juttatott adományát. A Tolna megyei határjárás során Tolna várát és a dunaföldvári Szent Ilona-apátságot így határolja el: „a közös határ kezdődik a király erdejével és átmegy a dombokon és András király legnagyobb határjeléig ér. Innen a hegyeken át a sarkot mutató határjelig, innen halad az útleágazásig, amely közül az egyik az említett (TolMELLÉKLETEK na) várához vezet, a másik az Edenen hídig, a Tolna várába vivő út mellett kezdődik a közös határ a földvári földdel". Megvan tehát az első Tolna megyei hídnév, de kérdés, hogy mit jelent? Ebben a formában értelmezhetetlen, ráadásul többet elő sem fordul. Megengedhetünk azonban egy nyelvtörténeti feltételezést. Tudjuk, hogy a latin átírásban a d betű nemcsak ennek a hangnak, hanem a gy-nek is megfelel, a szóvégi n betű lehet elírás vagy rossz olvasat is az s helyett. Ha ezeket a változtatásokat, lehetőségeket elfogadjuk, akkor Egyenes híd volt a neve. Ha meggondoljuk, akkoriban valóban elég föltűnő jelenség lehetett egy 200 méteres nyílegyenes híd, az ok tehát megvolt a névadásra. Török uralom A középkori Tolna megyében különben okkal, ok nélkül egyaránt szorgalmasan építettek kisebb-nagyobb hidakat, hiszen aki ezeken áthaladt, vámot fizetett. Nem volt ez másként 1526 után, a török uralma alatt sem. Ebből a korból több biztos adatunk van a várak bejáratát képező csigás felvonóhidak meglétére, s Evlia Cselebi török történetíró 1663-as utazása során egyiknél sem mulasztja el megemlíteni, hogy azokat éjszakára felhúzzák. A stratégiai jelentőségű pontokon külön védelmet is kaptak a hidak, ahogy erről a Szekszárd melletti Jeni Palánk (Újpalánk) színes leírása tanúskodik. „Oszmán építkezés. Az 1004. (1596.) évben Eger meghódítója, Mohamed kán a háborúba menetelkor a Sárvíz folyón levő húsz ívű tahidnak megőrzése végett építette ezt a váhogy a maga helyén Szekszárd Ottendorf Henrik 16Ó3. évi rajzán rat. Annyi igaz, jótétemény. Kicsi kis palánk, melyben egy dzsámi, tíz ház és tíz sáhi ágyú van, hídja felhúzható. Parancsnoka, száz katonája mind a szekszárdi katonasággal kapja a fizetését. A vár 152