Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A megye adottságai

FÖLDRAJZI ÉS VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK öntötte a folyó menti területeket és új medret keresett és talált, amelyik a megnövekedett vízmennyiséget el tudta vezetni. Ez a folyamat állandóan ismétlődött. A nyugati irányban történt eltolódást elősegítette egyrészt az omladékony lösztalaj, melyet az árvíz minduntalan alámosott, másrészt a föld forgásán alapuló Coriolis-féle gyorsulás okozta erőhatás, mely az északi féltekén minden észak-dél irányú mozgás természetadta sajátsága [1]. Ez a folyamatosan érvényesülő erőhatás a Duna esetében azt eredményezte, hogy a partvidék egyre szélesedő sávban eliszaposodott, a kiemelkedő helyeken alámosódott és leomlott, majd egyre jobban elmocsarasodott. A Duna eliszaposodott és elmocsarasodott partvidékének szélessége helyenként már az ókorban elérte a tíz kilométert, hossza pedig Dunaföldvártól, kisebb kihagyásokkal egész Bátáig terjedt, szóval ellepte Tolna megyének szinte egész Duna-partját. Csupán Paks táján nyúlt le a hegymeredély egészen a Duna partjáig és anyaga szívósabb lévén, ellen tudott állni a Duna erejének. A dunai erózió lassú, de fokozatosan érvényesülő ereje a Tolna megyei Duna-part számáSzekszárd környéke a vízrendezés megindulásakor (1 784) A MEGYE ADOTTSÁGAI ra katasztrofális eredményekkel járt. A rómaiak által a partvonal közelében telepített castrumok és őrtornyok lassacskán, de kivédhetetlenül pusztulásnak indultak. Alta Ripa (Tolna területén), valamint Lugio (Dunaszekcső területén) elsüllyedtek a feltornyosuló iszaptengerben, s az alámosott házak kezdtek eltűnni a Duna medrében. A dunai hajózás, valamint a honvédelem számára fenntartott római őrhelyek az említett két castrum közötti szakaszon egytől egyig eltűntek. Mára a part menti római létesítményekből csupán az említett két castrum nyugati fele és az ahhoz csatlakozó hadi út nyomai maradtak meg, mintegy 2-3 méterrel a jelenlegi térszint alatt [2]. A Duna medrének fokozatos emelkedése erősen kihatott a mellékfolyókra is. Kezdetben a Kapóst és a Siót Simontornya térségében a Sárvíz fogadta magába és vezette a Dunába [3]. Ozora és Simontornya várai szigetet alkottak, a várakat a Sió kiöntései vették körül, megközelítésük csak hidakon volt lehetséges. A Sárvíz dunai torkolata régebben a mai helyétől mintegy 40 kilométerrel lejjebb, Báta térségében volt, tehát a Sárvíz végigvonult a Sárközön. A torkolat csak a XIX. századi rende... és utána 8