Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

dr. Tóth Ernő: Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ A vasbeton hidak felszerkezetének előregyártása és feszítése a megyében 1953-ban kezdődött. Fordított T alakú tartóval (FT tartó) 52 híd épült (2-10 m nyílás). Nagyobb nyílások áthidalására alkalmas EHGE, EHGT jelű tartóval (10-30 m nyílás) 1974-től épültek hidak a megyében, így a megye leghosszabb, 237 m hoszszú tizenegy nyílású vasút feletti hídja Szekszárdon. Ennél a hídnál az alépítmények is előregyártottak. Simontornyánál a szekrénykeresztmetszetű, monolit vasbeton gerendahíd 1969-ben készült el, ennek 55,5 m nyílása hazánkban a legnagyobb. A vasbeton hidak állománya változatos: keretszerkezet pl. Hidasbonyhádi felüljáró (1952), alsópályás vonókábeles ívhíd Simontornya, Sió-híd (1953), utófeszített lemezhíd Dombóvár, Kapos-híd (1954), kéttámaszú, konzolos gerendahidak, különböző előregyártott tartókkal épült műtárgyak az 55. sz. főút Duna-ártéri hidjai UB-tartó felszerkezettel (1988-1990). A II. világháború utáni acélhídépítés jelentős alkotása az 1951-ben elkészült dunaföldvári Duna-híd, mely az eredetihez hasonló folytatólagos rácsos hídszerkezet, a későbbi fejleszthetőség érdekében nem azonos teherbírású főtartókkal, s ennek a közelmúltban (2000-2001) történt korszerűsítése, melyek során vasbeton pályalemez helyett - a forgalom fenntartása mellett - acél pályalemez épült keresztbordás kivitellel. Napjainkban pedig épül a 920 m hosszú szekszárdi Duna-híd, mely a leghosszabb közúti híd lesz az országos közúthálózaton. Az állandó magasságú, folytatólagos szekrénykeresztmetszetű, tizenegy nyílású Duna-híd, melynek mederhídja ötnyílású acél pályalemezes, a 3-3 ártéri hídnyílás pedig vasbeton pályalemezzel együttdolgozó. A medernyílást öt szerelési egységben 140 km-ről uszályokon szállítják a Dunán, s itt a már kipróbált 1600 tonna összteherbírású emelőszerkezettel helyezik helyükre a hídrészeket. Budapesttől délre 72 éve most épül új Duna-híd, jelentősége ezért igen nagy. A megye hídállománya: 275 híd az országos közutakon, 439 híd az önkormányzatok és saját használatú utak tulajdonosai kezelésében és 101 híd a vasútvonalakon. A vasútvonalakon és az önkormányzatok kezelésében is több, jelentős érdekes híd van. E könyvben ezekről is szó van. Különleges a simontornyai vasúti Sió-híd, 1954-ben az újpesti Duna-híd egyik nyílását építették itt be ideiglenes szerkezetként, s 2000ig szolgált itt a több mint 100 éves hídnyílás. A Tolna megye hídjairól szóló könyv a tizedik e sorozatban, lényegében a korábbiakkal megegyezően sok ábrával, képpel illusztrált, a forrásokat is megadó könyv. Fő fejezetei: a megye földrajzi adottságai, az úthálózat és a hidak kialakulása, a hídépítés technológiái: fa-, kő-, acél- és vasbeton hidak, a hidak II. világháború utáni újjáépítése, a megye hídállománya: országos közutak, önkormányzati utak, vasutak hidjai, jelentősebb hidak egyedi leírása, mellékletek: levéltári anyagok, tervek, térképek, kimutatások, függelék: kislexikon, időrendi áttekintés, irodalom. A könyv írásában Kaczián János, dr. Töttös Gábor, dr. Gáli Imre, Hajós Bence és dr. Tóth Ernő vett részt, a lektori munkát dr. Tráger Herbert végezte. A hidak történetének feltárását levéltárak, múzeumok, a megyei közútkezelő, a MÁV Vezérigazgatósága, tervezők, kivitelezők, képeslapgyűjtők és sokan mások segítették. 200