Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

kiönteni/ mely a szegény contribuens (adózó) népnek nem csak háza elejét tölti meg iszappal, hanem még szobáit is, úgy, hogy ha éjszakának üdéjén történnyen az esés, kénteleníttetnék padláson menedékhelyet keresni". A szélesítésre érvként hozza a kérvény, hogy a híd, „mivel ország útjában vagyon, nem csak magának Szekszárdnak szolgál, hanem az egész nemesi publicumnak, és minden nemű militáris és civilis transcennábl (katonai és polgári szállítás)" számára. A Hármas híd építése Ha be is látta a megyei nemesség a szekszárdiak igazát, a híddal egyéb nem történt, mint hogy egy Szent János-szobrot állítottak párkányára védelmük A megye más átkelőhelyein is gyakori szent kerek hatvan évig jól őrizte posztját, hanem akkor, 1856-ban hatalmas vihar verte le talapzatáról, s úgy elsodorta, hogy többé nem akadtak nyomára. A szállítással kapcsolatos hadászati érvek sem hatottak, egészen addig, amíg az Osztrák-Magyar Monarchiának igazi nehéz ágyúi nem lettek. Az 1884-es felhőszakadás után tűnt föl, hogy a rozoga híd ezek átvitelét veszélyezteti. Négy év múlva, 1888-ban néhány hónap alatt megépítették - a két oldalsó gyaloghíd miatt Hármas hídnak nevezett acélszerkezetű hidat. A Szekszárd Vidéke híven tudósított az átadásról is. „A szekszárdi Szent János vashíd próbája hétfőn este (1888. július 23-án) ment végbe. E célból Brenner Vilmos miniszteri főmérnök mint kerületi főfelügyelő és Nagy János gyári mérnök, a Schlick gyár kiküldöttje leutaztak Budapestről Szekszárdra a próbát megtenni. A szekszárdi államépítészeti hivatalt Konyevics Ferenc királyi mérnök képviselte. A vashídra 223 métermázsa vasat helyeztek - a vasmennyiséget Mayer János vaskereskedő szolgáltatta ki - és csak 3 millimétert szállt alá a híd. így a felülvizsgálat eredménye kitűnőnek bizonyult, miért is a vashíd a forgalomnak teljesen átadatott." A Hármas híd néven fogalommá vált szerkezet egy évszázadig jelentett a szekszárdiak számára tájékozódási pontot: előbb nyugati része tűnt el a Séd patak lefedésével, utolsó maradványai pedig 1993ban a keleti rész lefedésével. Talán, hogy a közel kétszáz éves históriát kerekké tegye, a paHlDAK, HADAK, HISTÓRIÁK tak még egyszer megmutatta erejét: a lehullott 48 milliméter csapadék miatt kiöntött, a szomszédos főiskola auláját lábszárig iszappal borította, de ennek már nem a Szent János-híd volt az oka. Az ozorai Sió-híd 1848-ban A hadak járása azonban e hídnál sokkal jelentősebbé tett egy másik hidat 1848-ban, a szabadságharc kezdetén. A Jelacic hadait megyénken keresztül utóvédként követő Roth és Philipovic tábornokok seregei a helyi gerillaakciók miatt Székesfehérvár alól fordultak vissza, hogy sérelmeiket megtorolják. A népfelkelők Csapó Vilmos őrnagy vezetésével az ozorai völgybe szorították az ellenséget, amelynek hadi útvonala a Sión át vezetett - volna. Illyés Gyula, ha a számokban túloz is, a helyzetet érzékletesen festi Ozorai példa című költeményének első versszakában: „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, / annyi volt itt a nemzet, a magyar. / És szembe, hozván a császár parancsát / tízezer fő, tizenkét ágyúval / végig a völgyön, a Sió lapályán / rohamra készen, - középen a híd. / Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, / ha az a hídfő, az is elesik." Az ozorai csata térképen (Magyarország története III.) 155 MELLÉKLETEK A költő később a fenti címmel drámát is írt, s az 1952. május 22-én bemutatott alkotásában Csapó Vilmos szájába a következőket adja: „Ez itt a Sió. A Balatontól a Dunáig remek természetes védővonal. A megyénk határa. A túlsó oldalon fejlődhet föl az ellenség. Igaza van Perczeleknek: akié most az ozorai hídfő, azé a Dél-Dunántúl." „S ta-