Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK Ián az egész ország!" - teszik hozzá sebtiben. A történet egy későbbi pontján - jelképes és látványi okokból - a következőt mondja Csapó: „Talán még nincs veszve minden! Ha a veszprémi nemesek nem jönnek is át a megye határán! (A hegy pereméhez siet.) Ha itt erő van, van még tán remény is. (Messzelátót akar szeme elé emelni.) A híd! Ég a híd! Pompás stratégiai húzás. Hátrálnak!" Aztán azt tudakolja, hogy melyik tiszt érdeme ez a dicső tett, mire kiderül, hogy nem tiszt, hanem Börcsök József juhász vitte végbe a dolgot. Illyés azonban itt egy kissé eltért a valóságtól, amikor anyai nagyatyját tette hőssé... A valóság, ha némiképp prózaibb is, stratégiailag indokoltabb, ugyanis egy hidat nem olyan egyszerű fölégetni, ráadásul azon a tűz meggyulladása után még át tud kelni az ellenség. A Tolna Megyei Levéltár megőrizte Augusz Antal 1848. október 3-án írott levelét, amelyben a főispán-kormánybiztost tájékoztatja a hadmozdulatokról. Ebben olvassuk. „Rótt General csapatával ez éjjel Ozorán volt, és hajnalban Dégnek vette útját. - Népünkkel még ma Ozorai megszálljuk, miután értesültünk, hogy Rótt meg lészen Kálózd körül támadva, a hidat még ma felszedetjük, és Ozorán védelmi állapotban tartandjuk." Roth generális már nem jutott Kálozdig, hanem a völgyben rekedt seregével, amelynek híre sem volt még Jelacic vereségéről, s végül három napi szakadó esőzés után megadta magát október 7-én. Ebből világos, hogy azt a hidat a később árulónak kikiáltott Augusz Antal alispán szedette föl, s így ő tette lehetővé, hogy a szabadságharc legnagyobb diadalát a Tolna megyei népfelkelők véghezvigyék. (Az persze természetes, hogy ezzel később maga Augusz sem dicsekedett...) Hajóhíd 1849-ben A szabadságharc ideje alatt Tolna megyében még két híd lett nevezetes, de ez a két híd valójában egy híd. Ez úgy lehetséges, hogy Kmety tábornok - miután a komáromi hadtesttől elszakadt - a Délvidékre sietett. Hogy hadseregét minél gyorsabban az Alföldre juttathassa, 1849. július másodikán pontonhidat építtetett a Dunán, s másnap már főhadiszállását is a folyó közepén horgonyzó gőzösök egyikén rendezte be. A sikeren felbuzdulva a magyar hadvezetés néhány nap múlva a Duna alsóbb szakaszán szereltette össze a pontonhidat, ahogy arról július 12-én Fördős István, meMELLÉKLETEK gyénk másodalispánja levelében beszámol: „A Paksnál volt híd gőzösökön Báttára szállíttatott, és ott a Dunának mind a két ágán felállíttatik. Hír szerint holnap 13-a Júliusban el is készül. Az éppen ezen órában nálam volt Báttai jegyzőtől azt értettem, hogy a fölállítandott hídon mintegy 4000 katonaság fog által szállíttatni Tolna és Baranya megyébe Bajáról." Az akció a honvédsereg számára sikeres lett, Bátának annál kevésbé: július 24-26-án a feldühödött ellenség a mezővárost bosszúból felgyújtatta, s az egész helység 289 házát és középületét elhamvasztotta. (Érdekes megjegyeznünk, hogy a pontont szállító Mészáros hadigőzös szintén kapcsolódik megyénkhez, mert átalakítója a későbbi híres vízügyi szakember, akadémikus, Kenessey Albert, Gerjen szülötte.) Báta hídja A bátaiak történetük során még egyszer, 1912-ben álmodtak egy hídról. A Tolnavármegye és a Közérdek hírül adta, hogy a község elhatározta, nem tűri tovább a körülményes kompközlekedés nyűgeit, hanem nyolcnyílású, vasbeton szerkezetű hidat építtet, amelynek költségei 44.486 koronát tesznek ki a november 12-i cikk szerint. A terv megvalósítására - valószínűleg anyagi okokból és a világháború közbejötte miatt - nem került sor. Sokszor ennél jóval kisebb anyagi erőt igénylő javítások sem valósultak meg - híven példázván Mikszáth Kálmán igazát A hídkorlát című elbeszélésben. A sok közül elég két ilyen esetet említenünk a korabeli sajtóból. A Tolnamegyei Közlöny 1876. május 26-án Interpellatió címmel a következőket írta: „Szegzárd nagyközség bírájához. 1. Van-e tudomása a város bírójának arról, hogy a Kis-Sár - Csörgető és Báta-foki hidak korlátlanok. - 2. Ha van, szándékozik-e ezen korlátlanságot korlátoltsággá átváltoztatni? Egy városi polgár. Ezen interpellatió kapcsán megemlítjük, hogy a folyó évi május 13-án a Báta hídjáról Parti JóKomp a XIX. században (Jankó János rajza) 156