Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

MELLÉKLETEK HIDAK, HADAK, HISTÓRIÁK előtt néhány ház, néhány bolt van. Csupán egy kis fogadója, néhány kertecskéje, néhány halfogó hálócskája van, a híd nyugvóhelyecskéül szolgáló őrházánál a budai vezíreknek egy alárendelt agája a felügyelő. E hídon átvitt minden bor után vámot vesznek, másféle tárgyak után semmit sem vesznek. E helyen a fahíd alatt a Sárvíz folyó nevű egészséges víz folyik, mely a Koppány és Kaposvár várak előtt levő Balaton tónak lefolyása, mely Simontornya várát is érintvén, a Jeni vár közelében a Duna folyóval egyesül." Mindebből jól látszik, hogy a híd jelentőségével annak őrzői - akiktől a történetíró értesüléseit nyerhette - nagyon is tisztában voltak. Török után Néhány év múlva, hazánk sikeres visszafoglalása után, már a hetedik megyegyűlésen fontos tárgyalási pontot jelent a hidak ügye. Dr. Várady Zoltán az általa kiadott regesztákban jónak látta az 1699. május 19-22-én zajlott tárgyalásból szó szerint idézni: „a megyében olyan hidak vannak, amelyek kijavításához a szegény nép így is alig elegendő, mert a dombóvári híd 1575, a simontornyai 1548, az újpalánki 1600, a bátaszéki 300, a hidasi 125, a mérgeshidasi pedig 150 lépés. így félő, hogy a nép, főleg a rácok, akik inkább szökésre, mint állandó letelepedésre hajlanak, az előbbit választják, ha tudomásukra jut a király utasítása." Ő tudniillik azt kérte, hogy a vármegye segítsen - a Zrínyi emlékezetes égetésével külön is nevezetessé vált - eszéki híd megjavításában. Nem csoda, ha megyénk fiai nem igyekeztek a hídépítéshez: többnyire a szabad ég alatt háltak, szerszámról, élelemről maguknak kellett gondoskodniuk, s eközben hátrahagyott családjukat, javaikat sem tudhatták biztonságban... Hajóhíd a Dunán S akkor még nem is említettük az alapproblémákat: a hídépítéshez kellő anyag és szakértelem kérdését. Ez néhány évvel később, 1705-1706-ban, az első Duna-híd építésénél is jelentkezett. II. Rákóczi Ferenc fejedelem, mivel az esztergomi átkelési lehetőséget elvesztette, vagy csak ideiglenesen tudta megtartani, DLinaföldvár és Dunakömlőd között szeretett volna hidat veretni. A szakértelem a Napkirálytól kapott Saint-Just hadmérnök személyében rendelkezésre állt, s kellő előkészület után 1705 áprilisában hozzá is fogtak a nagy mű elkészítéséhez. Mindkét oldalon erődítményt emeltek a hídfők védelmére, több száz embert rendeltek építőmunkára, deszkát, gerendát, cölöpöt szállíttattak az imsósi partra, rekvirálással az élelemről is gondoskodtak. Két hónap alatt, az ellenség folytonos zaklatása mellett kétharmad részben el is készült a híd, de a forgandó hadiszerencse a labancok kezére juttatta. Ők azonban merész terveik miatt nem romboltatták le, de ez is lett a vesztük: Bottyán János generális - kihasználva a föltehetően alacsony vízállást - november 4-én éjjel több száz fasinával (rőzseköteggel) átjárhatóvá tette a hidat, amelyen lóról leszállított vitézei átrohantak s 5-én hajnalban rohammal elfoglalták Dunaföldvár várát. A következő évben a híd stratégiai jelentőségét fölismerve megpróbálták azt újjáépíteni, de anyaghiány miatt azt meg nem valósíthatták. Mi kellett volna? Botytyán levele szerint „mintegy 600-ig való hosszú deszkát, 400 vastag fenyőt talpaknak, 20 öreg (nagy) vasmacskát, valami 15 darab kötelet az A simontornyai hídhoz 12 település 15 szekeret tartozott kiállítani, 422 deszkát, 79 gerendát és 57 cölöpöt (TmÖL Kgy 1:59) 153