Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Mellékletek

MELLÉKLETEK LEVÉLTÁRI KINCSEK A boltozott híd terve és költségvetése 1830-ból (TmÖLkgy 4:85/1 829) mert a herceg Esterházy birtok ispánja még a felszólításokra sem válaszolt. Az 1835-ös tavaszi hóolvadásük után javításra szorult a járás valamennyi hídja a Kapós és a Koppány felett. A reparálásra vállalkozók között „kótyavetyét tartván", gyors jelentés készült a szükséges munkákról, de a hercegség ismét hallgatott. Több földesúr vonakodott javíttatni a birtokán átvezető hidakat. Újra és újra felszólították őket, mert „a megyének amúgy is szerfelett sok hídépítési költséggel illetett hőnyi tárát csak jobban terhelné...", ezért a vármegye az ilyen javítások költségeit nem vállalhatja. Gróf Festetits Ernest is igyekezett kibújni a fizetési kötelezettség alól, amikor a Zombáról Kakasdra vezető utat keresztező malomárok hídjának javítására került sor. Pedig „megyei szokás szerint az eféle hidak fenntartása, mellyek a malom árkokon állanak, mindig az illető tulajdonosokat érdekli, mivel a malom árok csak az ő hasznukra szolgálván, az által senkinek költséget, és így a közönségnek sem okozhatnak hídépítési terheket." A vármegyei határozatban szereplő „rendkívüli esetre" is van példa. Szekszárdon Podolay János földmérő kapott megbízást a „város felső részén elomladozott nagy híd javíttására" a következő megszorítással; a szolgabíróval együtt ügyeljen arra, hogy „zápor esőkkel és hóolvadással összetóduló vizeknek ...alkalmas lefolyást szerezzenek." A takarékosságra kényszerülő vármegye Beszédes Ferencre bízta a Szekszárdról Bonyhádra vezető út négy kőhídjának tervezését. A költségeket a vármegye vállalta, azt hangsúlyozva, hogy „árverés útján a legkisebb sommáért vállalkozó által eszközöltesse" az építkezést. Amikor Bátaszéken kellett a tönkrement két fahíd helyett kőhidat építeni (1841-ben), akkor is a megye vállalta a költségeket, „nehogy a postai utoni közlekedés megszakadta esetében az utazók tetemes károsításokkal hátra maradást szenvednikéntelenítessenek..." Az építőmesterek is szívesebben vállalkoztak a vármegyei megbízások teljesítésére. Járandóságaik kifizetése vált bizonytalanná, ha egy földesúr, vagy község volt a megrendelő. A decsi szőlőhegy alatt épült kőhídhoz Bátaszékről szállították az építési anyagot, de a tégla 259 forintnyi árát a Pécsváradról irányított Szekszárdi Közalapítványi Uradalom nem volt hajlandó kifizetni. Sok kárt okozó, hatalmas eső zúdult a megyeszékhelyre 1841. május 5-én éjszaka. A hasonló károkat elkerülendő, a megye felszólította az uradalmat és a várost, rendeljenek ki embereket rendbe tenni az árkokat, hidakat, az uradalom azonban nem mozdult, építőanyagot nem adott. A Szent János hídhoz a város adott anyagot, a javítási munkák azonban csak évek múlva, 147