Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK nak is jutott hely. Megváltozott azonban a szélesség megítélése a gépkocsiforgalom megjelenésével és a gépjárművek sebességének fokozatos növekedésével. A híd szélessége kevés volt arra, hogy a gyalogosok biztonságos átjárása számára kiemelt szegéllyel bíró járdát lehessen elkülöníteni. A híd déli - befolyási - oldalán, a barokk építmény mellett, de attól teljesen különállóan, néhány lépésnyi távolságban, a 20. század végén gyalogátkelő híd épült, mely lehetővé teszi a híd déli homlokzatának közelről való megtekintését. Az északi oldalon semmiféle építmény vagy növény nem zavarja a hídra való rálátást. Maga a barokk híd kétnyílású terméskő boltozat, nyílásainak mérete két-két öl (3,803,80 m). A mellvédek közép felé enyhén emelkednek, de középen sem haladják meg az 1 m magasságot. A dél felőli mellvédet a híd közepén álló Nepomuki Szent János-szobor díszíti, melyet a rajta lévő felirat szerint Kupi Antal és neje Konstanczer Borbála állított 1926-ban, nyilvánvalóan a régebbi barokk szobor helyére. A híd a még fennálló kevés számú barokk hídjaink közé tartozik, megkülönböztetett figyelemre érdemes műemlék. Bonyhád többi kőhídjáról csak fél évszázaddal későbbi levéltári iratokból lehet tájékozódni. A Cikóról Bonyhádra vezető úton lévő kőhíd építkezését az 1791/1839. sz. vármegyei BONYHÁDI ÉS SZEKSZÁRDI HIDAK A 21 9 éves boltozat (Gáli István rajza határozat említi, melyben Vizsolyi Eduárd főszolgabíró utasítást kap, hogy a mérnöki „előszámolás" szerint minél „jutóbban" gondoskodjék a munka „eszközléséről" a Perczel Gábor úr által önként felajánlott téglapótlással. A következő évben 42 forint 24 krajcár kifizetéséről történik intézkedés Cikó falu bírájának, aki a falu pénztárából előlegezte a szükséges összeget. A Bonyhádról Szekszárdra vezető úton, a bonyhádi hegy alatt 1846-ban két új hídról esik szó, melyeknek felépítéséhez Dőry Lajos táblabíró úrtól 12 ezer db téglát vásároltak 120 pengő forintokért. Sajnos az iratok fogalmazása nem elég szabatos ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, vajon mely hidak minemű munkálatához volt szükség az anyagra. A Völgység-patak a műemlék híd elhagyása után mintegy százlépésnyire keresztgáton bukik át, majd függőhíd alá ér, mely könnyedségével vonja magára a figyelmet. Elénk kékre festett vasszerkezete egyedi munka. Merevítő tartó hiányában elég sérülékenynek látszik. Gyalogosok átkelésére szolgál és céljának meg is felel. Korlátját a függesztővasak és a főtartó alkotják. Elénk színe jól érvényesül a növényzettel enyhén benőtt ipari környezetben. Ettől a gyaloghídtól nem messze, mintegy 50 lépésnyire újabb gyaloghíd szeli át a Völgység-patak medrét. Egyszerű gerendahíd, jellegében egészen más, mint a fentebb említett szomszédja. Mindkét híd jól illeszkedik a tájképhez. Magassági elrendezés tekintetében érdemes kiemelni, hogy a beágyazott medrű patakot mindkét híd a töltés magasságában íveli át és ezzel a környezethez jobban illeszkedik, mint az olyan barkácsolt palló, mely a mély meder alján, közvetlenül a víz fölött vezeti át a gyalogost. 127