Hidak Somogy megyében (Kaposvár, 2005)

Hajós Bence: Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDI KÍKÁSOK A SIÓFOKI SlÓ-HIDAK TÖRTÉNETE A siófoki Sió-hidak története A Balaton vízszintjének szabályozása a római időkre nyúlik vissza. 305-311-ben Galerius császár leeresztő zsilipet készített a mai SiófokKaposvár vasútvonal 1. őrházának közelében, azaz a maitól mintegy másfél kilométerrel keletebbre. Az egykori zsilip egyúttal átkelőhelyül is szolgált, ami külön kiemelte katonai jelentőségét. Az újabb kutatás kétségbe vonja a a római kori építést. [1] A következő adatunk a siófoki átkelőről már az államalapítás éveiből való. I. András 1055ben alapítja a tihanyi apátságot és kiadja annak alapítólevelét, ami magyar nyelvi emlékeink egyik legfontosabb eredeti dokumentuma. Az alapos birtokhatár összeírások említik ismét a siófoki hidat. „A Fok nevű folyócskán ugyanis, mely a mondott tóból (Balaton) folyik ki, van egy hely, melyen átjárásuk van a népeknek olykor hídon, gyakran gázlón is: ez szintén odatartozik, mármint a tihanyi egyházhoz." A siófoki révhely az Árpád-korban gyakran emlegetett vámszedő révhely. Az 1211-i birtokösszeírás is említi a Fok nevű folyói és rajta a révet. 1276-ban IV. László a révet és a vámbevételt a veszprémi káptalannak adományozta. Jelentős változást hozott a török megszállás. A török időkből Siófokról mint jelentős török kikötőről vannak adataink, „vagy ezer emberre való hajóraj" állomásozott itt. [1] A kuruc időkben ismét fontos megerősített ellenőrzőhely volt a Sió. Ebben az időben feltehetően a híd délebbre, valahol a mai au létpálya hídjának vonalában állhatott a Sión. Érdekes adat Jankó János néprajztudós gyűjtése. Balatonkilitin egy helyet Jószó hídja néven emlegetnek, ami az egykori hídhely emlékét őrizheli. Bél Mátyás országleírásában szintén említi a hidal. „Mivel a királyi útvonalon fekszik (...) I. katonai felmérésen két Sió keresztezés látszik (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) Siófok térsége 1858-ban (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) 77