Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Budapesti hidak

BUDAPESTI HIDAK ken guruló kocsiból csak a kerekek és az őket összekötő öntöttvas bilincs voltak a fa-szerkezet fölött, maga a kocsiszekrény az oszlopok két oldalán függött s vontatása terepszint-ről egy vagy két lóval történt [13]. A lelógó kocsi-szekrény helyet igényelt, ezért a vasúti pályát bizonyos minimális magasságban kellett a terep fölött vezetni. A hosszgerenda tartóoszlopai körülbelül egy-egy öl (2 m) távolságban voltak egymástól, magasságuk a terepalakulattól függött abban az értelemben, hogy az oszlopok tetejének vízszintes pálya esetén azonos magasságban, lejtős pályán pedig egyenletes lejtésű vonalban kellett lennie. A magyarországi első viadukt hossza 7,4 km volt, teherszállítás céljára létesült és a kőbányai téglagyárak termékeit szállította az épülő városba. Nem egészen egy évig volt üzemben. Szerkezete nem vált be, így nem volt versenyképes a közúti fuvarozással szemben. A pályát 1827. augusztusától 1828. márciusáig sikerült csak üzemben tartani, akkor elhatározták az üzem beszüntetését és a viadukt elbontását. A faanyagot eladták s az, újbóli felhasználás végett, a Lánchíd építkezéséhez került [14]. ción sok olyan építmény látható, mely ma is áll és a mai várostérképeken is fel van tüntetve. Ezekből - hátrametszéssel - megállapítható, hogy a kép alkotó művésze a mai Kerepesi temető főbejáratának közelében állhatott, amikor a tájat szemlélte. Akkor pedig nem fér kétség ahhoz, hogy a képen ábrázolt hosszú egyenes vonalú viadukt-szakasz a mai Népszínház utca vonalát mutatja s a végállomás a Rókus kórháznál, a régebben még nagyobb területű Blaha Lujza téren volt, ahol a rakodásra és az anyagtárolásokra is elegendő hely állott rendelkezésre. Az óbudai tolóhíd a Hajógyár utcát a Hajógyári szigettel kötötte össze. A híd 1858-ban, Johann Porschoffnak, az Óbudai Hajógyár mérnökének tervei szerint épült. Négy, cölöpökből álló pillére és öt nyílása volt. A középső nyílás két, konzolosan benyúló, függesztőművel erősített mozgatható hídrészből állt, amelyeket csörlőszerkezettel, görgőkön, a híd hossztengely irányában, félre lehetett húzni, hogy ezáltal a középső nyílás a hajózás számára szabaddá váljék. A mozgó részen kapuzat tartotA viadukt helyszínrajza nem maradt fenn (talán nem is készült?). A korabeli leírásokból csupán anynyit tudunk, hogy a vasút a Kerepesi úttól (a mai Rákóczi úttól) Kőbányára vezetett. Belső végállomásának helye a pályahossz ismerete alapján számítva valóban a Rákóczi útra adódik. A vonalvezetés közelebbi meghatározását lehetővé teszi, ha a belső végállomást az egyik korabali ábrázolás [15] alapján keressük meg. A Hofbauer-Gurk féle reprodukA Kőbányai függővasút viaduktja fából épült. Szerkezete nem vált be, alig egy évig állott fenn. Hofbauer litográfiája 1827-ben készült 72