Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Tóth Ernő és dr. Trager Herbert): Összefoglaló/Zusammenfassung

ÖSSZEFOGLALÁS ÖSSZEFOGLALÁS Pest megye területének fele alföldi síkság, fele középmagas hegyes, dombos terület, zöme a Duna vízgyűjtő területére esik. Jelentősebb vízfolyásai, melyek hidak szempontjából meghatározóak: Lepence-, Aranyhegyi-, Benta-, Lósi-, Gombás-, Rákos-patak és a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozó Galga és Tápió. Az úthálózat Budapest főváros voltából adódóan sugaras. Budapest elődtelepülései (Óbuda, Buda, Pest) kialakulásában döntő szerepe volt a jó adottságú réveknek. A római korban a Duna melletti limes út, a Dunakanyarban őrtornyok közötti révátkelés és valószínűleg hajóhíd szolgálta a közlekedés igényeit. Több hidat, hídfőmaradványt a történészek római korúnak tartanak, egyértelműen római építésű az 1. és 2. század fordulóján megépített 4,5 km-es aquaeductus, melynek ma már csak csekély maradványai léteznek. A honfoglalás után kialakított védelmi rendszer (vizesárkok, palánkvárak, majd várak, pl. Buda, Vác, Visegrád) számos híd építését tette szükségessé. Budán az Ördögárok felett a középkorban öt híd vezetett át, a legkorábbi okleveles említés 1302ből való. A dunán állandó hidat nem, de hajóhidat már Zsigmond király korában, majd a török korban üzemeltettek. Hajóhíd volt Vácott is, ahol az 1560-64-ben szállított árú és élőállat mennyisége országosan kiemelkedő volt, erről a hídról 1764-ből is van híradás. A hajóhidat átmenetileg repülőhíd váltotta fel, majd az első Buda és Pest közötti állandó híd - a Lánchíd - felépültéig ismét - külföldi utazók által is megcsodált - hajóhíd állt. A megyében a ma is fogalomban lévő hidak közül a százhalombattai Benta-patak hídját 1747ben javították, építése valószínűleg a török korban történt. Vácott 1753-ban épült a kétnyílású Gombás-patak hat kőszenttel díszített, kétnyílású boltozata, mely az egyik legértékesebb műemlékünk. Tápióságon 1815-ben készült el a ma is álló kétnyílású kőboltozat. Említésre méltóan sok boltozatról (64) sikerült adatokat felkutatni, ezek közül 26 ma is fennáll. 1840-ben Pesten megépült az első vasút alatti műtárgy. 1846-50 között megépült a Pest-Szob közötti vasútvonalon több jelentős kőboltozat, így Szobnál ötnyílású, Zebegénynél hétnyílású boltozat, mely utóbbi hazánk leghosszabb vasúti boltozott hídja. 1849-ben elkészült a Lánchíd, mely mérföldkő volt a magyar hídépítés és Pest és Buda életében is. A Duna-hidak sorában ezt követte az 187276-ban épült Margit híd, a millenniumra elkészült a teljesen magyar tervezésű és kivitelezésű, világhírű Gerber-csuklós rácsos híd, a Ferencz József híd; 1903-ban pedig átadták a forgalomnak - építése idején a világ legnagyobb nyílású lánchídját - a szépséges Erzsébet hidat. A Duna-hidak mellett számos, jelentős közúti és vasúti híd épült Budapesten és a megyében, így 1874-ben a 290 m hosszú Ferdinánd híd a Nyugati pályaudvar térségében, 1883-84-ben a biatorbágyi vasúti völgyhíd, 1884-ben az óbudai hajógyári emelhető acélhíd, Rákosfalván egy Wünsch- és Galgamácsán két (12 m nyílású) Monier-rendszerű vasbeton híd, 1895-ben Ráckevén háromcsuklós acél ívhíd a Dunaág felett. Vác határában 1908-ban vasbeton felüljáró, 1913-ban Érden háromcsuklós vasúti, beton ívhíd, 1912-14-ben Tahitótfalunál Gerber-csuklós rácsos Dunaág híd és sok más kisebb-nagyobb híd. Érdekessége miatt említendő, hogy 1933-ban a gödöllői cserkész világtalálkozóra hét ideiglenes híd épült a HÉV és utak felett. 205