Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

ÍM VISSZAPILLANTÁS A időszámításunk kezdetét megelőző időből, a megyénk területén élő népek után nem maradt hátra semmiféle érdemleges írásos vagy tárgyi emlék, melynek nyomán arra lehetne következtetni, hogy közlekedő utakat alakítottak volna ki, vagy hidat létesítettek volna. Ezeknek a népeknek, bár kétségtelenül megvoltak a maguk közlekedési igényei, ennek megfelelően útjai is, de sem állandó települések, sem állandó hidak létesítésére nem voltak igényeik. Mind a hidak iránti igények kialakulását, mind a hidak létesítésének technikai lehetőségét megyénk Duna jobb parti területén a rómaiak megjelenésétől, tehát az I. századtól számíthatjuk. A rómaiak korából megyénk területén számos emlék (mind tárgybeli, mind írásbeli) arról tanúskodik, hogy a Duna, úgy is mint a birodalom határvonala (limese), kimagasló fontosságú határvonalként működött, de bizonyítja azt is, hogy a birodalomnak ezen a tájon élő polgárai - a korábbi időkhöz képest - sokkal magasabb fokú civilizációval rendelkeztek és kulturáltabb életmódot folytattak. A birodalom dunai határvonalát a jobb parton és helyenként a bal parton is - elhelyezett őrtornyokban katonák őrizték. Az őrtornyok elhelyezése olyan volt, hogy mindegyikből látni lehetett a szomszédos kettőt, így egymás értesítése, jelzések útján, nehézség nélkül történhetett. A korabeli feljegyzések azt bizonyítják, hogy a többszáz kilométer hosszú határvonal őrzését egy Mursában (Eszéken) állomásozó - egész légió, tehát mintegy 6-10 ezer hajóskatona látta el [1]. Nem bizonyítható ugyan, de feltehető és hihető, hogy egyes őrtornyoknál, ott ahol a bal parton is telepítettek őrtornyot, kisebb fajta hadiraktárak, továbbá dunai átkeléshez szükséges járművek (ladikok) is voltak, ami egyúttal azt is jelentette, hogy ezeken a pontokon a békésebb időszakokban révek működtek. Ilyenfajta fontosabb őrtorony több is esett megyénk területére. Tudomásunk van arról, hogy Verőcénél [2], Vácnál [3], Horánynál [4], a mai Budapest területén a Rákos-patak torkolatánál, valamint a Gellért-heggyel szemben, a Duna mindkét partján [5] délebbre Adony-Kutas pusztánál [6] volRómai hajóhíd hídfőjének cölöpmaradványai a verőcei Duna-parton, itt épült fel 374-ben Valentinianus hadjárata számára a hajóhíd tak megerősített őrtornyok (erődök), s a balpartiak egyúttal kiindulópontjai voltak a barbárok lakta területekre vezető utaknak. Ezek a helyek a barbárok ellen indított római hadműveletek során igen fontos szerephez jutottak és helyet adtak hajóhíd, sőt talán még fahíd (cölöphíd) létesítésének is. Egyáltalában nem zárható ki az a feltevés sem, hogy a hadjáratok idejére épített hajóhidat, a hadjárat sikeres befejezése után még hosszabb-rövidebb ideig fenntartották és csak a jégzajlás idejére bontották el. Bizonyítottan hajóhíd állott a verőcei őrtoronynál. A balparti hídfőnél megtalálták a hídfőt tartó cölöpcsoport maradványait és a Duna folyásirányával szemben kissé feljebb megtalálták azt a hat cölöpmaradványt is, amelyekhez a hajóhíd 15