Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS középső hajóit lehetett kikötni. A hajóhíd építéséről és fennállásáról írásos bizonyíték is tanúskodik. A felsorolt többi őrtorony esetében a hídra vonatkozó szájhagyomány állításait eddig nem sikerült bizonyítani. Római kori hídfő a Duna partján A rómaiak idejében megyénk területének dunajobbparti részével együtt az egész Dunántúlra kiterjedő úthálózat alakult ki. Ennek az úthálózatnak egyes útjai helyenként keresztezték a vízfolyásokat s a keresztezési pontok szolgáltattak elsősorban okot arra, hogy az ilyen helyeken hidak épüljenek. Kétségtelen, hogy mind az utak, mind a vízfolyások ki vannak téve változásnak, ami az időközben eltelt kétezer esztendő alatt alapvetően átalakíthatja a vidék képét és megváltoztathatja a keresztezési pontok helyzetét. Mégis elképzelhető, hogy legalábbis nagyjából megjelöljük azokat a pontokat, ahol a hidak építésére az igények fennállottak. Más kérdés azután, hogy a hidak létezése írásos vagy tárgyi bizonyítékokkal igazolható-e. Minthogy a római birodalom Pest megyének csupán a dunajobbparti részére terjedt, a megye nagyobbik felén római létesítmények csak kivételesen, a Duna partjain találhatók. A Dunántúlra kiterjedő római úthálózatról bő összefoglalást nyújt dr. Finály Gábornak az Archeológiai Értesítőben közzétett írása, melyből a Pest megyére vonatkozó adatokat idézzük [7]. Az ott közölt térkép szerint öt sugárút haladt át a megye területén s ezek Aquincumba, a mai Óbudára vezettek. 1./ Aqumciim-Campona-Matrica-Vetus Salina stb. (Óbuda-Tétény - Batta-Dunaadony-Dunapentele stb. a Limes útvonal déli ága). Ennek az útnak feltétlenül kereszteznie kellett két jelentős vízfolyást, éspedig az Ördög-árkot és a Bentapatakot. Az út a Várhegy Duna felőli oldalán haladva nyilvánvalóan a Tabán területén hidalta át az Ördög-árkot, valószínűleg a Szarvas téren, ahol az árok mai boltozata rejti a római maradványokat. Az Ördögárok hídjairól a továbbiakban még megemlékezünk. A Benta patak keresztezése Érd és Százhalombatta közé esik, ahol áll egy három nyílású híd, amelyet a közhiedelem római eredetűnek tart. Ez a híd ma használaton kívül van és bizonyítottan több mint 250 éves, azonban római eredete kétséges és nem is valószínű. Ésszerűnek látszik a feltételezés, hogy a három hídnyílás nem egyszerre épült. Erre utal a hídnyílások egymástól eltérő mérete (4,25 - 3,85 - 4,10 m) továbbá az a körülmény, hogy a hídnyílások nem egymás mellé, hanem egymástól nagyobb távolságban épültek, nincsenek közös pilléreik, s végül, hogy a Százhalombattánál elsőnek említett nyílásméret (4,25 m) sehogysem egyeztethető össze a bécsi öl és láb hosszmértékekkel. (A másik két méret 12, illetve 13 lábnak felel meg.) A hidat építésének idejében, a mai gyakorlatnak is megfelelve, nyilván úgy építették meg, hogy a boltvállak körülbelül a környező terepszint magasságában legyenek s a boltozat záradéka a terepszint fölé kerüljön. Minthogy ma a hídnak nemcsak a boltvállai, hanem a záradékai is a terepszintnél mélyebben fekszenek, a környező terep a hídépítés óta nyilvánvalóan feltöltődött. Ez csak úgy következhetett be, hogy a patak árvizei sorozatosan elöntötték a terepet, s a lebegtetett hordalék minden áradás alkalmával lerakódott és néhány milliméterrel emelte a terep magasságát. Az áradások oka a lecsökkent esés miatti lassú lefolyás volt. A patak kiáradását azonban nem a híd elégtelen nyílásmérete, hanem a Duna árvizének duzzasztó hatása okozta. 16