Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Kompok

KOMPOK művel együtt jelenti. Révcsónak: emberek és általuk mozgatott terhek szállítására alkalmas vizijárművet, révhajó vagy komp: járművek és nagyobb terhek szállítására alkalmas vizijárművet jelent. További osztályozásukat e helyütt mellőzzük és nem foglalkozunk történeti fejlődésükkel sem, viszont elhatároljuk a közlekedési hálózat részeként számbavehető hídpótló réveket a révek általános fogalmától. A rév akkor tekinthető a közlekedési hálózat részének, ha: Repülőhíd Pest és Buda között a XVII. században • az általa összekötött mindkét vízparton állandó kikötőhelye van, mely a hálózatba hozzájáró úttal be van kötve, állandó menetrend szerinti üzemben működik, • vizijárműve járművek szállítására alkalmas (tehát komp, vagy komphajó). A továbbiakban a hídpótló réveket, amelyek e három feltételnek megfelelnek, kompoknak nevezzük. Hazánk területén már a honfoglalás előtt, de a római korban biztosan volt a Dunakanyarban révcsónak, révhajó közlekedés. Régebben a révek, az utakkal és a hidakkal együtt, a nemesi birtokokhoz kapcsolódó „kisebb királyi haszonvételek" voltak és feljogosították a birtok tulajdonosát arra, hogy az ilyen létesítményeken vámot szedjen. Ha vámszedés alapját képező rév közcélt szolgált, a vámszedés jogát többnyire az érdekelt községre ruházta át a király, illetve a király nevében az udvari kamara. Az udvari kamarának idevágó szerepét később a Helytartótanács, majd a minisztériumok megalakulása után a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vette át [1], Az ország területén lévő vámszedőhelyeket több alkalommal összeírták. Az összeírások közül az 1890. évi vámtörvény előkészítése során elrendelt 1887. évi összeírás a legteljesebb. Ez az összeírás az egész ország területén 220 vámhelyet sorol fel, melyek közül 19 réwám esik a mai Pest megye területén fekvő Duna-szakaszra [2]. A vámtörvény megalkotása után egészen a második világháború végét követő államosításokig, a szakminisztérium felügyelete alá tartoztak a révek és a kompok. Mindinkább felmerült azonban a folyami hajózással összefüggő rendészeti felügyelet szükségessége, ami a vízirendőrség működése révén valósult meg. A második világháborút követően a kompok és révek hatósági felügyelete törvényi szabályozás alapján az önkormányzatokra hárult. A kiadott engedélyek határozott időre szóltak és lejáratkor azokat meg lehetett újítani. Az államosítások végrehajtása után a kompjáratok további fenntartása állami feladattá vált és hat állami vállalat létesült a dunai révek működtetésére. Közülük Pest megyében az Észak-Pest-megyei Révvállalat és a Dél-Pest-megyei Révvállalat, a Főváros területén pedig a Fővárosi Kishajózási Vállalat látta el a feladatokat. [2]. Ennek a szabályozásnak az volt a hátránya, hogy az önkormányzatoknak nem voltak a hatósági felügyelet ellátására alkalmas szakigazgatási szervei, úgyhogy a hatósági felügyelet csupán a révhajók időszakos műszaki vizsgálataira korlátozódott, amit a vízirendőrség szakközegei láttak el. Ily módon a már régebben üzemben tartott révekre a hatósági felügyelet elsikkadt és az üzemeltetési engedélyt, kötelező jelleggel, csak az 1994100