Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Salgótarján hídjainak története 20-30 lakóházzal. A Pécskő utcától az Arany János útig terjedő területen kezdett formálódni a fő utca képe. Salgótarján mai története a múlt század közepén a barnaszén felfedezésével kezdődik, ekkor emelkedik ki a település a jelentéktelen jobbágyfalvak sorából. A barnaszénbányászat 1850 körül indult meg a leendő várostól mintegy 10 km-re lévő Inászó pusztán, így a szénbányászat és az erre épülő ipar központja szinte természetszerűen Salgótarján lett. Ez a város jelentette 1867-től 1871-ig a Budapestről az északi bányavárosok felé futó vasútvonal végállomását - a vasutat később Losoncig, illetve Ruttkáig építették ki. A település csak 1922-ben kapta meg a városi rangot, 1950-ben pedig a megye székhelye lett. Ez évben csatolták hozzá Baglyasalját, 1961-ben Zagyva pá If a Ivat. 1973-ban hozzácsatolták Zagyvarónát, 1977-ben a korábban önálló Somoskő és Somoskőújfalu községeket (ez utóbbi időközben levált Salgótarjánról). Ezeken kívül még több bányatelep is a városhoz tartozik a környéken. A város hídjaira vonatkozóan a korai időszakból nem rendelkezünk adatokkal, mivel a környékre jellemzően Salgótarján is az apró falvak sorába tartozott, melyek e korai leírásokban nem nagyon szerepeltek. Ebben a korszakban a legjelentősebb műtárgyak a környező váraknál (Baglyaskő-, Pécskő-, Zagyvafő- és Salgó-vára) lévő bejárőhidak lehettek. Ahhoz, hogy a hidakról tudjunk a város környékén, a 20. század elejére kell repülnünk az időben, mikor is a kőszén kitermelése miatt a város fejlőSalgótarján 1927-ben A Salgó-patak és műtárgyai, Nógrádi Történeti Múzeum dése már javában tartott. Ekkoriban indult meg a Tarján- és a Salgó-patak támfalak közé szorítása, mellyel egyidejűleg az átjárást biztosító, egységes megjelenésű, vasbeton felszerkezetű, vasbetonkorláttal rendelkező gyalogos- és közúti hidak is megépültek e szakaszon (ezek közül az utolsót 2007-ben bontották le a tehermentesítő út építése miatt). Kicsit későbbre tehető a város részét képező, annak délkeleti részén fekvő Somlyóbánya melletti vasbeton völgyhíd építése, mely a helyi bányatársulat beruházásában épült. Ilyen mérettel bíró híd a környéken mostanáig nem készült. Minthogy a bányászat ekkorra már nagy jelentőséggel bírt, és a kibányászott szenet nem közvetlenül a kinyerés helyén dolgozták fel, az újabb és újabb tárók nyitásával egyidejűleg szükség volt a bányai kisvasút hálózat nyomvonalainak bővítésére is. A nyomvonalakba eső akadályok egy részét aztán alagút, vagy híd formájában áthidalták (erre szép példa volt a somlyóbányai völgyhíd, ahol is a nagy viaduktot egy alagút követte, majd egy kisebb híd, végül megint egy alagút következett). Az előbbiekből kitűnik, hogy a bánya nyomvonalbővítésével nem lehetett fel65