Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Salgótarján hídjainak története Salgótarján és hidjai Salgótarján és hídjainak története A város a Tarján patak északi irányban szűkülő völgyében helyezkedik el, azonban ezen kívül több patak és időszakos vízfolyás tarkítja a település környékét (Salgó-, Forgács-, Csókás-patak, stb.). Salgótarján a Karancs - Medves hegység és a Cserhát észak-keleti nyúlványai között alakult ki, neve a Honfoglalás korába nyúlik vissza: a „Salgó" régi magyar szó (jelentése: fényes) a „Tarján" pedig az ötödik honfoglaló törzs neve. Salgótarján számottevő múltja mintegy 150 évre nyúlik vissza, mint város viszont csak 85 esztendős. Ha a Salgói vár vagy a Karancs, esetleg a Pécskő csúcsáról körülnézünk, azonnal egyértelművé válik - az eredendő szépségen túl - milyen változatos táji környezet alakult ki, milyen földrajzi adottságok határozták meg a település hajdani létrejöttét. Ami azonnal feltűnik: a sok hegy, a változatos térszíni formák, a hegyek és fennsíkok váltakozása. Ez utóbbiak közül legnagyobb a Medves fennsík, amely északról és keletről határolja a várost. Rendkívül hiányosak az ismereteink a középkori faluról. A szórványos birtoklástörténeti adatokon kívül e korszakból nincsenek adataink, ekkoriban a település egy szokásos jobbágyfalu képét mutathatta. 1674-ben készült az első fennmaradt Canonica Visitatio, amelyből kiderül, hogy Salgótarjánnak 247 lakosa volt. A falu közepén állt a 13. századi, nagy, tágas plébániatemplom. A török háború utolsó szakasza, főleg az 1682. évi füleki ostrom, ezt a kis lélekszámú falut sem kímélte, elhagyatottá vált a település. Egy évtized múltán kezdődött meg az újjáépítés és a benépesítés. Salgó vára és környéke, Közútkezelő archívuma Salgótarján az I. katonai felvételen, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Az újratelepítés után csak lassan nőtt a falu lélekszáma. 1755-ben is mindössze 268-an éltek itt. A falu lakosai jobbágyok és zsellérek voltak, és mellettük megjelent az ipari foglalkozási réteg képviseletében a molnár, a kovács, majd a kereskedők is. A 18. század közepi Salgótarjánról, a faluról már több ismeretünk van. A jobbágyfalu még semmivel sem tűnik ki a környék települései közül. Sőt az aránylag kisebbek, jelentéktelenebbek közé tartozott. A falu képe ekkorra alapjaiban a máig érvényes elhelyezkedési rendet mutatja. A hosszú ipszilon alakú völgyben húzódtak meg a házak, helyenként teljesen feltelepülve a domboldalakra, illetve az oldalvölgyekre. Ekkor még gyakorlatilag két részre oszlott a település. Az egyik a Tarján patak völgyében húzódott meg a mai főutca (Rákóczi út) vonalán, a másik a mai nyugati városrészben a Meszes lábánál, a Karancsaljai út környékén. Kialakult a Pécskő út elődje is 64