Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)
Mellékletek
Mellékletek J s f iL ^ Összefoglaló Összefoglaló Nógrád megye mai területét északon Szlovákia, nyugaton és délnyugaton Pest, keleten és délkeleten Heves, északkeleten pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye határolja. Ma az ország második legkisebb (2544 km 2 ) megyéje, a történelmi Nógrád megye az Ipolyon túl terjedt, területe jóval nagyobb volt, határai az évszázadok során többször változtak, legutóbb 1950-ben. Nógrád megye nagyrészt dombos, középhegységi, jelentős területű völgyekkel és medencékkel. Domborzatát a Börzsöny legkeletibb részei, a Cserhát és a Mátra kis része (Pásztói Mátra) képezik. A hídállományt a domborzat mellett a vízfolyások határozzák meg, folyói az Ipoly, a Zagyva, a Galga és a Tárna. Az úthálózat meglehetően sűrű, a terepviszonyok jórészt meghatározták az utak nyomvonalát, a legfontosabb utak az Árpád-kortól kezdve nagyjából a mai vonalon haladtak. A török hódoltság után a népesség növekedésével az utakjelentősége megnőtt, fejlesztésük, kiépítésük jó ütemben haladt, II. József korában (1782) már 249 híd volt az utakon, s az állandó- kőhidak építése is jó ütemben megindult. A trianoni békeszerződés után az Ipoly határfolyó lett, s ez az úthálózatban kisebb-nagyobb változásokkaljárt. A főutak rendszerét 1934-ben dolgozták ki, Nógrád megyében 350 km volt a főutak hossza. Az utak pormentessé tétele és az útkorszerűsítés már 1952-től megindult, a 21. sz. főút új nyomvonalon történő kiépítése pedig 1963-ban fejeződött be. 1965-ben a főúthálózat mai rendszerét alakították ki, a korábbinál kevesebb, a megyét mintegy keretező főúthálózat alakult ki, a 2, 22, 21. sz. főutak alkotják ennek gerincét. Az autópályát Pest megyében a 21. számú főúton lehet elérni. A hídépítés korai emlékei helynevekként Hídvég, Konczhida, várak régészeti feltárásával (pl. Nógrád) bukkantak fel. A katonai felmérések (1782, 1852-55) már a megye hídjainak számára is adnak felvilágosítást, s főleg a 19. század elejétől már levéltári forrásokból kőhidak építéséről is elég sok részletet tudunk. Szép hídtervek maradtak fenn 1847-ből az Újkóvár-Kóvár közti Ipoly-hídról, s a meginduló vasútépítés hídjairól. Az Ipolyon lényegében minden településnél volt híd 1855-ben 19 helyen lehetett hídon átkelni a folyón. Ezen hidak zöme persze fahíd volt, ám kőhíd épült Ipolyságnál már 1266-ban, ez a török hódoltság alatt elpusztult, de 1769-ben újjáépítették, s Rárósnál 1791-ben, Ipolyhídvégnél pedig 1850 körül épült soknyílású kőhíd. A kisebb vízfolyásokon sorra épültek boltozatok: Nagyorosziban 1789-ben, Pásztón 1793, Romhanyban 1795 előtt, Patakon 1800ban, Szécsényben 1815-ben, Felsőpetényben 1822 előtt, Becskén 1823-ban, Szendehelyen 1825-ben, Kisterenyén 1823-ban, Héhalomban 1833-ban. Az említett boltozatok közül a romhányi, a pataki és a héhalmi háromnyílású ma is áll s műemléki védettségű, akárcsak a pásztói és szendehelyi szobordíszes műemlék hidak. Méretüket, kialakításukat tekintve kiemelkedő alkotások a háromnyílású boltozatok, egyedülálló, hogy egy megyében ennyi értékes boltozat van ma is. Az országos közutakon lévő boltozatok közül 21 biztosan idősebb 100 évnél. Vas és acélhidak építése a vasútvonalakon 1886ban, a közutakon pedig 1894-ben, két Ipoly-híd építésével (Hugyag és Pöstény) kezdődött, majd folytatódott a balassagyarmati (1900), a letkési (1903), a rárósi (1904), a durendai és rappi (1909) rácsos Ipoly-hidak építésével (20-60 m nyílásúak voltak). Kisebb vízfolyásokon is épültek 20 m körüli rácsos hídszerkezetek: szécsényi Szentlélek-patak (1903), tari Zagyva-híd (1905). A vasbeton hídépítés az 1910-es években kezdődött, legalábbis ebből az időből maradtak fenn tervek, mégpedig a híres Zielinski Szilárd irodájából. A szakirodalomban nem említett különleges hétnyílású, 200 m hosszú vasbeton ívhíd Somlyóbánya szállító hídjaként 1911-12-ben épült. Az igényes, egyedi kialakítású híd csak képeslapokon szemlélhető, mert évtizedeken keresztül meddővel töltötték fel a híd környezetében az áthidalt völgyet. A II. világháború előtt épült vasbeton hidak közül 61 ma is viseli a forgalmat, viszonylag kis hidak ezek, a legnagyobb az 1940-ben épült bordás lemezhíd 10,0 m nyílással. A II. világháború a megye hídállománynak 40%-át elpusztította, 1945-47 között a felrobbantott hidak helyén épített provizóriumokon haladt a forgalom 85 helyen. Az újjáépítés 1948-tól indult meg, szinte kizárólag acélgerendával együttdolgozó vasbeton lemezes hidat építettek, ebben az évben nyolcat, 1949-ben pedig 24-et, közülük a legnagyobb nyílású a tari Zagyva- és a szécsényi Szentlélek-patak híd volt (20,8-20,8 m). Az újjáépítés - az Ipoly hidakat kivéve - 1952-ben lényegében befejeződött, s meg163
