Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: A megye korai hídtörténete (1850-ig)

A megye korai hídtörténete (1850-ig) fennmaradt ábrázoláson a várnál és környékén öt hidat számolhatunk össze [7]. Vízimalmokról is van feljegyzés, Jászberényben 1594-ben már öt működött, így a hidak száma az előbb említettnél több lehetett. Törökszentmiklós váráról szép metszet maradt fenn, melyen hét híd látszik [8]. A török kiűzése után hatalmas újjáépítési munka kezdődött, ennek jele, hogy 1696-ban Jászberényben gyaloghíd épült [9]. Az építőmunka fontos jele, hogy 1718-tól gátak építéséről szólnak iratok. A gátak egyrészt az árvizek elleni védelmet szolgálták, másrészt közlekedési utak alapjai voltak [9], Mérnöki irányítású hídépítésről 1720-tól beszélhetünk, amikor Fortunato di Prati kamarai mérnök Tisza-híd terveket készített és a Szolnoktól Erdély felé vezető út kisebb hídjaival is foglalkozott [5]. 1736-ban három boltozott kőhíd állt Prati tervei alapján a Kakát és a Büdös-ér felett [10]. A török megszállás alatt kedvezőtlen változások következtek be vízfolyásokon, ennek jeleként 1736-tól gyakran van szó a levéltári anyagokban az utakban, hidakban esett árvízi kárról [9]. A károk persze amiatt is bekövetkezhettek, hogy viszonylag kis átfolyási keresztmetszetű műtárgyakat építettek, így volt ez a híres Kakat-híd esetében is [5, 10]. 1735-ből fennmaradt feljegyzés két híd építéséről Törökszemmiklós vára hidakkal (Hoefnaglius, 1595) (Országos Széchenyi Könyvtár) is Jászberényben (Serház és Hold utcai) [11]. Rendkívül fontos volt ebben a korban a vízrendezés. A védekezés korai példája a Mirhó gát építése 1754-ben. A gát jelentőségét mutatja, hogy költeményben is megemlékeztek a nagy tettről. (A vízrendezés kiforratlanságát jelzi, hogy 1776-ban a gátat elbontották, majd tapasztalva hiányát ismét megépítették [12, 13]. 1783-ban készült el a mai megye területére vonatkozóan az I. katonai felmérés, a térképszelvényeken 66 híd található. Az egész országra kiterjedő, igen részletes katonai felmérés mellett is szükség volt az egyes vízfolyások részletes térképezésére. Heves és Külső Szolnok megyében példamutatóan korán, 1783-90-ben Litzner János megyei mérnök irányításával elkészült a Tisza felmérése [14]. Mérföldkőnek tekinthető 1779-ben Bedekovich Lőrinc megválasztása a Hármas Kerület (Jászkun, Kiskun és Nagykun) mérnökévé. Az ő 40 éves tevékenysége meghatározó jelentőségű volt. Már 1780-ban elkészítette az Árokszállás és Jászberény közötti út tervét, melyre öt jelentős - meglepően nagyhosszúságú - hidat tervezett [9]. Fontos előrelépés volt, hogy 1781-től a posta-, katonai- és kereskedelmi utak építését, fenntartását a Hármas Kerület intézte és költségeit fedezte [12]. 1785-ben Bedekovich elkészítette a Jászság vízügyi problémáinak rendezésére vonatkozó javaslatát. Ennek alapján a Kerületi Gyűlés 1792-ben elfogadta nyolc híd építésének szükségességét Jászberény és Jászjákóhalma között. 1794-ig hat boltozat elkészült [12]. A Jászság területén számos híd épült ebben az időben, mivel több vízfolyást kellett az utaknak keresztezniük, s szükséges volt a vízrendezéssel együtt megfelelő nyílásméretű hidakat építeni. 18 01 -ben készült a Jász Kerület nyilvántartása, mely szerint 19 kő- és 41 fahíd volt. A hidak szerepének felismerését jelzi, hogy 1804-ben már hídfelügyelő 19