Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Mellékletek: Apáthy Árpád visszaemlékezése

Mellékletek szabadságharc idején vívott kápolnai csatában. A csata emlékműve a község keleti szélén, a 3. sz. út régi nyomvonala mellett van. A felrobbantott híd helyett készült vasbeton szerkezetnek műszaki ellenőre voltam. Amint már említettem, első munkám a fő közlekedési utak átszelvényezésében való részvétel volt. A következő évben, 1936-ban a tiszafüredi átkelési szakasz vállalati úton végzett aszfaltburkolat-építési munkáinak helyszíni műszaki ellenőre voltam. Ezzel párhuzamosan készült a 270 m hosszú, 18 nyílású poroszlói Eger-patak híd (egyúttal Tisza-ártéri híd) burkolatcseréje. A hat darab háromnyílású folytatólagos vasbeton szerkezet 1927-ben épült, 4,80 m pályaszélességgel, kétoldalt 60 cm széles kiemelt szegélyekkel, vízzel kötött makadámburkolattal. Úgy emlékszem, hogy szigetelése nem volt, vagy nem volt megfelelő. A makadámburkolat eltávolítása után bitumenes lemez szigetelést, védőbetont és aszfaltburkolatot építettünk. A munka központi irányítója dr. Barta József volt, akinek utasítására a kb. 45 m hosszú szerkezetek közötti hézag két oldalán bronz csappárokat helyeztünk el. Ezeken a helyeken éveken át mértük a szerkezetek hőmérsékletváltozás által okozott hosszirányú mozgását. Ennek a hídnak a felszerkezetét, amely igen jó minőségű betonból készült, és 50 évig állt, keskeny volta miatt 1978-ban elbontották és helyette a régi alépítményen EHGE feszített tartós felszerkezet épült (ma 33/28+542 km). Érdemes volna a már 68 éves vasbeton jármokat megvizsgálni, hátha ki lehet deríteni, mi a tartós beton titka. Igen nehéz feladat volt a hidak jégzajlás elleni védelme. A kisebb folyókon (Zagyva, Tárna, Laskó-, Eger-patak) igen sok volt a többnyílású ideiglenes híd, és a közbenső fajármokat a jégzajlás igen komolyan veszélyeztette. A jégvédelem során együttműködtünk a miskolci Kultúrnérnöki Hivatallal, amely sok segítséget adott. A tél beállta előtt a szükséges helyeken a jármok elé jégtörőket építettünk. A jégzajlás előtt és közben sok esetben robbantani kellett, részben a jég szakaszos felszakítása, részben a híd utáni szakasz jégmentesítése, részben a nagyobb táblák feldarabolása céljából. Zajlás közben gyakran az útőröknek csáklyákkal kellett a jégtáblákat terelni. A felrobbantott hidak újjáépítésénél — úgy mint országszerte — sok esetben készült öszvérszerkezet. Ezek közül kettőt fogok megemlíteni, többek között ezeket én terveztem és irányítottam az építést. Ezek a hidak ma is forgalom alatt állnak. A nagyfügedi Bene-patak híd (ma 3204/ 17+735 km) 1948-ban épült. A híd ferde, nyílása 13 m. Érdekessége, hogy itt készült először ferde vasbeton függőszárnyfal. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy a szárnyfalak vasalási tervét a helyszínen, csomagolópapíron egy konyhaasztalon készítettem. A siroki Tarna-híd (ma 24/42+384 km) 1949-ben épült 10 m nyílással, ugyancsak ferde. Itt építettem az első községet (részben) elkerülő utat. Az átkelési szakasznak az a része, ahol az átépítendő fahíd állt, keskeny volt; terelőút építésére nem volt lehetőség. Útkorrekcióval ezt a szakaszt elhagyva a községen kívül vezettük az utat és a község közepén csatlakoztunk vissza. Az újjáépítés során boltozott hidak is épültek kisebb számban, általában kisebb nyílások esetén. Felnémet és Szarvaskő között terveztem egy közepes nagyságú betonboltozatot az Egerpatakon, amely ma is áll még (ma 25/24+050 km). A 10 m nyílású boltozat 1951-ben épült. A hídfők és egyéb falazatok, valamint korlát helyett épült mellvédfalak eruptív kőzetből készültek. Volt egy olyan híd, amelynek négyszeri építésében vettem részt. Ennek mai helye a 25. sz. út 16+350 km-ben levő egri Eger-patak híd. Itt a háború előtt egy 10 m-nél nagyobb nyílású ferde vasbeton bordáslemez hidat építettem, amelynek egyik hídfőjét 1944 november végén a visszavonuló német csapatok berobbantották. A felszerkezetnek ez a vége leszakadt, de másik vége fenntmaradt az ép hídfőn. így a meder fölött kialakult egy háromszög alakú nyílás, ahol a víz át tudott folyni. Ekkor mi a papi szeminárium tufába vágott szerteágazó pincerendszerében voltunk, mint óvóhelyen. Ez olyan terjedelmes volt, hogy kb. 800 környékbeli lakosnak nyújtott menedéket. Néhány nap múlva a szovjet katonák sok férfit kihajtottak a pincéből a 92