Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Mellékletek: Apáthy Árpád visszaemlékezése

Mellékletek Apáthy Árpád Hat évtizede a műszaki pályán (Utak és hidak) 1935 augusztusától 1952 augusztusáig, 17 éven át szolgáltam Egerben a Heves megyei útés hídügyeket. Az ottani, főleg hidakkal kapcsolatos emlékeimről fogok beszámolni, de műszaki pályám más érdekesebb eseményeit is érinteni kívánom. Legjobb tudásom szerint szeretném elmondani azt, amire emlékszem, de a 40—60 évvel ezelőtt történtekről természetesen nem mindig a legpontosabbak az emlékeim. Az események persze helyesen vannak leírva, de az időpontokban és a részletekben lehetnek kisebb pontatlanságok, amiért elnézést kérek. Az Államépítészeti Hivatal 1935. augusztus 15-én alkalmazott havi 120 pengő fizetéssel és 30 pengő lakbérrel. Az akkori nóta szerint: „Havi 200 pengő fixszel ma az ember könnyen viccel!" Ezek szerint én nem nagyon viccelhettem. Hivatalos rangom „Ínséges mérnök" volt. Alá kellett írnom egy nyilatkozatot, amely szerint tudomásul veszem, hogy kétheti felmondással bármikor elbocsáthatnak és semmiféle jogigénnyel nem léphetek fel. A hivatalnál előbb a szakaszmérnökhöz beosztott mérnökként dolgoztam, helyszíni felvételek készítésében, űt- és hídtervezésben, fenntartási munkákban, a helyszíni építésvezetésben, műszaki ellenőrzésben vettem részt. Később én is szakaszmérnöki beosztást kaptam, miután kb. másfél éves „Ínséges mérnöki" tevékenység után havidíjas mérnökké minősítettek át. Ez már köztisztviselői rang volt, nyugdíjjogosultsággaljárt és csak fegyelmi úton lehettem volna elbocsátható. Néhány év múlva kir. segédmérnök, majd kir. mérnök, később kir. főmérnök minőségben kúsztam fel a ranglétrán, végül 1949-ben a hivatal vezetőjévé neveztek ki. A Besenyőtelek és Poroszló közötti kishidat terveztem és az építést levezettem (ma 33/ 15+320 km). A munkahely elérésére vonattal Mezőtárkány állomásig utaztam. Onnan 9 km-t gyalogoltam a hídig, majd vissza ugyanúgy. Heves megyében sok hídépítéshez alkalmas kő van. Talán legjobb a gyöngyössolymosi, amely igen jól megmunkálható és fagyálló. Nagyon szép a színe, a fehértől a sárga és rózsaszín különböző árnyalatain át a liláig. A Gyöngyös és Mátrafüred közötti farkasmályi bányából származó kő kevésbé fagyálló, sötét színű, és ugyancsak jól megmunkálható. További jól megmunkálható kőzetek is találhatók. Igen sok a vulkáni kőzeteket (andezit, diabáz) adó bánya, ezek útépítéshez kiválóak, de nehéz megmunkálhatóságuk miatt hídépítéshez kevésbé voltak használhatók. Boltozatokat csak ritkán, hídfőket gyakran építettünk vulkanikus kőből. Heves vármegyében igen sok volt az 1944 előtt épült kőboltozatú híd, mivel a megfelelő építőanyag kis távolságban majdnem mindenütt rendelkezésre állt. Még a déli, alföldi részén is érdemes volt kőboltozatokat építeni, hiszen a követ nem kellett túl messze szállítani. Sajnos a sok szép boltozott híd jelentős részét elpusztította a II. világháború. Az elpusztult hidak közül érdemes megemlíteni az egri Káptalan utcai Eger-patak hidat, közvetlenül a vármegyeház mellett. Ez a híd nagy púpot képezett az út hossz-szelvényében, kissé hasonlóan a mostari Neretva-hídhoz, persze kisebb méretekkel. Állítólag még a török időkben épült. A felrobbantott híd helyett 1948-ban egy 16 m nyílású vasbeton szerkezet épült (ma 2504/0+290 km). Igen szép, többnyílású kőboltozat volt a kápolnai Tarna-híd (ma 3/106+247 km), amelynek nevezetessége, hogy jelentős szerepe volt a 91