Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Boltozott kő- és tégla hidak

Boltozott kp- és téglayidak A

legöregebb boltozott „kőhíd" volt környékünkön a Karcag melletti „Zádorhíd", az 1783-ban már fennállott Zádor csárda mellett, a Hortobágy folyó völgyében. Habár a híd már nem Hajdú-Bihar megye területére esett, mind külleme, mind szerkezete csaknem azonosnak mondható a Máta melletti Hortobágy-híddal. Ez is „kilenc lyukra volt állítva", bizonyítva azt, hogy milyen nagy víztömegek zúdultak alá az Alföldnek e részén. A híd építését 1806-ban kezdték. Építőmestere Magurányi József kőművesmester, tervezője Bedekovics Lőrinc királyi mérnök volt. Az 1832. évi nagy árvíz a híd 4 nyílását és a csatlakozó töltést elmosta. Helyreállításakor már csak 5 nyílását hagyták meg s erős töltést építettek hozzá. 1925ben elkezdték a Hortobágy-Berettyó főcsatorna bővítését, aminek eredményeképpen a főcsatornának az Ágota fölötti szakasza a karcagi határban elterülő vizeket le tudta vezetni a Berettyóba. Nem volt többé szükség Zádor-hídra. A híd ma is áll, a kiszáradt meder fölött. Időben a következő boltozott téglahíd a pródi Kadarcs-híd, amely a Böszörményről Csege felé vezető úton épült 1813-tól. A híd 6 boltozatú, egyenként 2 öl (3,9 m) nyílással, míg a közbenső pillérek szélessége 1,9 m volt. Ezt is a gyakori tiszai árvizek kiöntései miatt építették a Kadarcs-éren, ahol korábban volt már fahíd, amelyet az ár gyakran elsodort. így azután a hajdúböszörményi törvényhatóság az 1813. március 21-i közgyűlésen elhatározta a kőhíd építését. Az építéshez szükséges téglát a város téglavetőjében állítják elő. A szállítást közmunkával oldják meg: „Minden gazdák, erejekhez képest, minden lóra 50 téglát számlálván... elégséges terhet vigyenek és vitessenek..." Megszervezik az ellenőrzést is: „... a téglavetőhöz Senator K. Varga István, a hídhoz pedig Eskütt Kováts Dániel ő Kelmék a szállítandó tégla számoknak feljegyzésére ezennel kirendeltetnek..." A kilenclyukú kőhíd a Hortobágyon A munka jól szervezett, Bramer György városi építőmester a nyár végére már „felrakja'

1 a falazatokat. Szeptember végén senatusi határozat születik: „... mihelyt az esőzések megszűnnek, azonnal az egész városban található talyigások rendeltessenek ki a Kadarcs fojásán épülő kő hídnak megtöltésére..." [1]. 1828-ban a híd már javításra szorul, újabb 10 év elteltével pedig „a Kadarcsi kőhíd s a töltések rossz állapotba" kerülnek. A Hortobágy megszűnik árterület lenni, s a Kadarcs-híd35