Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Boltozott kő- és tégla hidak

BOLTOZOTT KŐ ÉS TÉGLAHIDAK ja fokozatosan elveszti korábbi, jelentős szerepét. Felmerül a kérdés: szükség van-e még egyáltalán a hídra? A hajdúváros elnök főhadnagya, Weszprémi Gáspár és egy képviselő „megbízatnak véleményes jelentés "-tételre, akik 1874-ben megállapítják, hogy a Kadarcs-híd „nem annyira az idő viszontagsága, mint a jószágok által romboltatik „1895-ben a két szélső nyílást befalazzák s így a Boltozott kőhíd a nyíradony-nyírábrányi út 8+040 km híd négy nyílásúvá alakíttatik..." [2]. 1961-ben a megyei önkormányzat javaslatára még műemlékké nyilvánítják, s minden tiltakozás ellenére az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1962ben (11.490/1962. sz. alatt) töröltette a műemlékek közül s a hidat 1967-ben elbontották. Helyette a Kadarcs fölé vasbeton hidat építettek. Téglaboltozatú Kösely csatornahíd (nádudvar-hajdúszoboszlói út 14+226 km sz.). Épült 1942-ben. A mátai kilenclyukú kőhíd ennél szerencsésebb volt: az ma is áll, többszöri felújítás után. Ha a hidak össznyílását tekintjük, a kilenclyukú Hortobágy-híd az ország leghosszabb boltozott hídja, a maga 76,77 m összes nyíláshosszával. Egyben a legöregebb hidak egyike is, hiszen életkora meghaladja a 160 esztendőt. A híd előéletéhez tartozik, hogy 1346. esztendőben kelt okirat szerint a váradi káptalan „I. Lajos király parancsára Péter fia Kozma és Pál fia László között a Zomajun nevű birtokot, valamint a hortobágyi átkelő révhely vámját két egyenlő részre osztotta" [3]. 1462-ben Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja, a Hunyadi-vágyon kezelője utasítja a város magistrátusát, hogy Bártfa város polgáraitól a Hortobágyon ne szedjenek vámot [4]. 1466. IV 20-án kelt oklevélben „Mátyás király megparancsolja, hogy Debrecen városát, a városnak adományozott erdők használatában és a Hortobágy folyón való vámszedésben ne akadályozzák és minden erre irányuló erőszakoskodástól szűnjenek meg" [5]. Valószínűsíthető tehát, hogy a Hortobágy-híd már Mátyás korában létezett, hiszen a hivatkozott diplomák nem révről szólnak. Az 1697. évi (ápr. 28.) okmány szerint a Mátyás király korában már meglévő formában kell a Hortobágy-folyón átvezető hidat megépíteni. Ez a gerendahíd az 1697-99. években épülhetett, hiszen 1699-ben a városi senátus már úgy határoz, hogy Hortobágy folyón lévő hídon vámot kell szedni. Ezzel egy időben a hortobágyi csárdába Vasvári Istvánt nevezik ki csapiárosnak, akinek egyben kötelessége a vámszedés is. A magyarországi postahálózat megszervezése során a Budapest-Debrecen postaút egyik lóváltó állomását „a mátai hídfőnél" jelölik ki. Postamesterül pedig Diószegi Sámuel (nem azonos a lelkészbotanikussal) városi szenátort tették, s ott a postának erigáltatott egy ház is, amely a feldagadt Hortobágy folyó és a hatalmasra megnőtt pusztai tavak közt „... mint egy felemlett Ninive állt a szennyes tenger között" [6]. Ez a fahíd 120 évig állott, melyet a környéken csak a hortobágyi „Nagy-híd"-nak neveztek. 1825ben a hídhoz kiküldött szenátorok - Komlóssy Dá36