Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)
Simonyi Alfonz: Kompok
Kompok A zokon az átkelőhelyeken, ahol állandó híd építése valamilyen oknál fogva (anyagi, műszaki stb.) nem volt lehetséges, ott az átkelés kompon vagy ideiglenes hidakon történt. Az ideiglenes, hajó- vagy pontonhidak elsősorban a nagyobb folyami átkelőhelyeken működtek, pl.: Pest és Buda között, Pozsonyban, Komáromban és Újvidéken. A kompoknak és réveknek az idők folyamán több változata alakult ki. A legkorábbi s egyben a legegyszerűbb átkelési mód volt a csónakon, hajón való átkelés, ez csak személyek átszállítására volt alkalmas. A csónaknál nagyobb, 1-2 szekeret is befogadó kompok már csak egy, a folyón átvetett kötél segítségével tudtak átkelni úgy, hogy csörlő húzta a kompot egyik parttól a másikig. Ennél is fejlettebb módszer volt a kötél- vagy láncoskomp, amit járóhídnak is neveztek. A járóhíd kompját a víz sodra hajtotta át az egyik parttól a másikra. A folyón át, a két part között kifeszített, s ott lehorgonyzott sodronykötélhez csigákkal csatlakozik a komp, egy olyan kötélhúzógéphez, amellyel a komp két végéhez rögzített kötél két szárának a hossza csörlőkkel változtatható. Ezáltal a komp olyan kedvező, a víz sodrához képest ferde helyzetbe állítható, amelyben annak a sodrásból eredő nyomása a kompot áttolja az egyik parttól a másikra. Végül alkalmaztak „repülőhidakat" is, amelyek szintén a víz oldalnyomásának elvén működtek. E szerkezetnél a komp egy, a mederközépen lehorgonyzott, hosszú sodronykötélhez van erősítve. A komp hossztengelye a víz sodrához képest itt is változtatható, s ennek következtében a kompot a vízsodor oldalirányú nyomása tolja át egyik parttól a másikig [3]. Hajdú-Bihar megyében két jelentősebb révátkelőhely maradt fenn hosszabb ideig: a CsegeAroktő és az Egyek-Tiszadorogma közötti. A csegei rév már nevében is jelzi, hogy évszázadok óta révátkelőhely, amely egészen 1876-ig, Hajdú vármegye megalakulásáig Szabolcs vármegye fennhatósága alatt működött. Igaz, voltak évtizedek, amikor Csege - a révvel együtt - Debrecen város birtoka. Ámbár Debrecen kereskedelmi útvonalai kezdetben elkerülik s a nagy marhahajtások inkább Szolnoknak veszik az irányt, a kereskedők pedig vagy a poroszlói, vagy a tokaji réven átjárják a nyugati és északi vidékek vásárait. Csak a XVII. sz. végétől - a török kiűzése után - válik egyre jelentősebbé az Egerbe vezető út, amely a csegei réven át Poroszló-Hatvan vagy Poroszló-Eger felé vitt [4]. 1890-ben országosan is felülvizsgálták a réveken szedett vám törvényességét, Csege ekkor nem tudta okmányszerűen igazolni e jogát, ám a közlekedési tárca elismerte a vámszedés törvényességét, s elrendelte Hajdú vármegyének a rendszeres kompjárat biztosítását, úgy is mint a debrecen-egri út fontos tiszai átkelőhelyén [5]. A kereskedelmi miniszteri rendelet (13.828/1/1891. sz.) továbbra is engedélyezi a debrecen-egri törvényhatósági közút 2-5
