Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Vizek, utak és átkelőhelyek a középkorban

VIZEK, UTAK ÉS ÁTKELŐHELYEK A KÖZÉPKORBAN csatázik - nem sok sikerrel, ahol a Berettyónak az újfalui malomgátnál általjárója volna, megfutamodik, hidat adni kényszerül. Szalárdi - a szemtanú - állítja: Újfalunál a Berettyón általjáró híd van. Részleteket tudunk meg a hídépítés elindításáról is [12]. Eszerint előbb meg kell keresni a legalkalmatosabb helyet, amely legjobban áthidaltatnék. Ezután „az híd elfundáltaték, víznek mélysége megméretek, ahhoz képest mennyi czövek és igának való fák az víznek derekasabb mélységére... menynyi számú szálgerendák s mennyi padolni való, vékonyszerű faragott gerendák kívántatnának a hídnak minden készséggel való felállításához... elintézték s írásba vivék s az hídhelyhez való hordatását falunként felosztván elrendelték vala...". Levélben számol be többször a fejedelemnek s asszonyának a munkák haladásáról. „Az hidak fajának is Egi része készen vagion - írja 1642-ben s most is mindennap horgiák az faját. Csak hídnak 200 oelnek itt ugian semmiképen az híd nem teccenék. Közel kell lenni csak hídnak 200 oelnek s A Bocskai-vár Kerekiben 1604-ben. Rekonstruálta: Komoróczi Gy, rajzolta: Menyhárt J. gátnak is kell lenni 100 oelnek ha fel biriakis meghciualast, de felette nehezen...". A hídépítésben „... több kárt ismer, mint hasznot..." Ugyanis „...az hidakat ha egizer megh csinalhattiak az ugi vagion egi ideigh ettart, de az gátak minden árvizeken megh zakadoznak eginehan heleken... [13]. A fel vonó híd ról Debreczeni így számol be: „az hídra az felvonó kaput megh czinaltattam, s a belső kapura is kétfelé nyiló kaput czinaltattam...". Luxemburgi Zsigmond magyar király 1425-ben megengedi, hogy Pocsajban, mely a Berettyó közelségénél fogva kiválólag alkalmas a megerődítésre, kő- vagy favárat építhessenek. A pocsaji vár eredete tehát itt keresendő. A török sereg az útjukba eső Kabát, Szoboszlót elpusztítva Debrecen után Léta felé veszi útját s így halad el Pocsaj mellett is, ahol ,,... valami deli viszketlegények egybetanakodván a várból kiütének s a török tábornak végét utóiját megütvén a törökben le is vágának s el is fogdosának..." Szejdi pasa 1661. máj. 9-én „az Ér rút, sáros, lapos vizének nekiugratván" nekiront a várnak s „az erősseit a népnek" mind levágták. A várat - annak kifosztása után „... széllyelhányatta" [14]. A megye másik erőssége volt a vízrendszerrel körülvett Nagykereki. A falu már a XIII. sz.-ban vámszedési jogot kap a falut körülvevő vízjárások, de a falu szélén folyó Kis-Körös átkelőhelyei miatt. A kereki vár 1443-ból származhat, amikor már áll a vár robosztus, zömök tornya, amely egészen 1920íg fennmaradt. A várkastély körül vizes sánc van, rajta két irányba - északra és délre - vezető fahidak. A vár 1578-ban a nagykereki Bocskai István tulajdona, a nagykiterjedésű Bocskai-uradalom központja. A várat megerősíti északról a Kis-Köröspatak, északnyugatról kiterjedt mocsár határolta, a többi oldalról várfalak vették körül, bástyákkal, tornyokkal. A XVIII. sz. végére a még akkor is „roppant nagy épület" igen rossz állapotba jut. A várkastély ma is létező építménye történelmi emlékház [15]. A bajomi várat a „Váradi Regestrum" 1216-ban már említi „Bajon" illetve „de Boiano" néven [16]. A falut kezdetektől fogva a vadvíz, a mocsár tartotta uralma alatt. A Kalló patakja nagy kacskaringóival bejárta Báránd és Sárrétudvari határát, elérte Bajomét is, ahol a Nyársas és Tigics-eret keresztezte az Udvariba vezető út, rajta a „Tigi16