Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Vizek, utak és átkelőhelyek a középkorban

VIZEK, UTAK ÉS ÁTKELŐHELYEK A KÖZÉPKORBAN puszta, az Alföldet pusztává a török hódítás tette s pusztai jellegét a XVI. században mutatja először [6]. A Debrecen körüli, különösen a várostól északra és nyugatra fekvő népes falvak pusztulása növelte meg a város területét, s e falvak eltűnése, a talaj viselkedése, begyepesedése és elmocsarasodása hozta létre a Hortobágy vize két partján azt a nagy alföldi pusztát, melyben nemegyszer az ősi magyar pusztát bámulják meg, pedig ami ott az újkorban látható, az a török korszaknak keserű szülötte [7]. A hajdan virágzó Hortobágy-völgyi falvakból eltűnik Boldogfalva és Szovát, Debrecen szélén Ebes, Szepes, Fancsika, Aracs, Hegyes, Ohat, Zám, Haláp, Bánk, Parlag, Monostor, Angyalháza, Szentágota, stb. A Berettyó, az Ér, valamint a Körösök völgye hatalmas mocsárvilággá válik, kiváló búvóhelyet kínál a török elől menekülő szegény magyaroknak. E szomorú és pusztító évszázadoknak védelmi építménye lesz az a néhány vár, föld- vagy kőépítmény, amely e vidéken létrejön, hogy rövid időn belül cl is pusztuljon. Ezek egyike Pocsaj vára, amelyről K. Nagy Sándor (1884-ben) így ír: a pocsaji Berettyó-híd túlsó végén az emeletes vámház valószínűleg előbástyáját képezte azon várnak, melyet I. Rákóczi György építtetett 1641-ben. [8] Szalárdi János, Az Siralmas Magyar Krónikának szerzője szerint I. Rákóczi György fejedelem „... a várak, végvárak építtetését Velenczéből s hol más külső országokból hozatván főfundáló és kőmíves s egyébféle jó mesterembereket..." [9]. Megbízza Debreczeni Tamás, „oeconomust", hogy Nagy- és Kis Mária felé híd építtessék. Megépül hát „a Berettyó parton egy derekas vendégfogadóház, az előtt egy három keréken forgó főmalom, az előtt ismét a Berettyón és annak éreni részén hidak, töltések építtettek vala és nagy hasznú vám is erigáltatott vala... Az hídon felül... lévén egy nagy töltésű régi, puszta Földvár arra be, az Éren által híd és emeltsős kapu építtetvén...". A vár négy sarkára „föld hantokkal... regulariter bástyák is rakattak" [10]. A vár az Ér és Berettyó összefolyásánál hidakkal volt megközelíthető. Szalárdi szerint a fejedelem hadba szállván „... Tokaj vára alatt a Tiszán való hídon csak akkor jőve által minden táborostul...", amikor kedve tartja, hiszen a tokaji vár biztonságos. Tehát 1645-ben, amikor Szalárdi e sorokat papírra veti, Tokajnál híd Pocsaj egykori címere van a Tiszán [11]! Szó esik arról is, hogy a fejedelem Debrecentől Újfaluig több alkalommal is 15