Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Földrajzi adottságok

FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK - TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK szarmaták által, később római hadmérnökök irányításával és védelmi célokból egymás utáni időszakokban épült. Az Alföldön épített földsáncrendszer maradványa ma is látható a HajdúböszörményHajdúhadház közötti út melletti erdőben, Hadháztól nyugatra 5 km-re, a kutasi erdészháznál. [8] Az Ördög-árok ma is feltalálható szép szakaszai, széles teknője, féloldali, domború, parti töltése jelzi egy rég letűnt korszak népeinek nyomát. [9] Az is feltételezhető, hogy a Csörsz-árka nem más, mint az ingoványos területeken kialakított marhahajtó út. Az árok maga az Al-Dunától a Felső-Tiszáig húzódik. Orsova környékén északnyugat felé tart (Temesvár-Arad), majd egyenesen északra fordul (Sarkad-Debrecen), s végül egy elleníwel Hadház és Nagykállónál nyugatra fordulva Tiszadobnál én el a Tiszát. [10] Egy rövidebb külső vonala található a Nagyléta-Székelyhíd-Nagyvárad vonalon. Végül van az Ördög-ároknak egy északi vonala is, amely északról zárja le védvonalként a Duna-Tisza közét. Az Ördög-árok Debrecen határába Nagyléta felől lép, s innen nyugati irányban halad a zárni pusztán lévő templomromig, ahol északra Ohaton át vezet a tiszacsegei határba, ahol a Tiszán is átlép. Az árok alakját tekintve Vántsa leírása szerint az „... hármas halmú töltés, két árok között halad a középső halom, amely ma is (1904!) 8,0 m sík felülettel bír, két oldalán 2,0 - 2,0 m szélességben egy-egy terrász vonul el...". [11] Egy töltésből és egy árokból áll: a töltés a védett terület felől van, s azon kívül van az árok, az árok mögött pedig hajdan egyszerű palánk is lehetett. Az Ördög-árok egy darabját Marjai Márton az 1960-as évek elején megtalálta a debreceni Nagyerdőn, a DebrecenHajdúhadház közti úttól nyugatra. Az Ördög-árok védelmi vonal jellegét erősíti Vántsa szerint az is, hogy az árok mentén „... egymással láttani összefüggésben lévő halmok nevei - Őrdomb, Őrhalom, Őrhegy, Strázsahegy - ma is megmaradtak." Az Ördög-árok keletkezésének vitatott voltát jelzi az a vélemény, mely szerint azok a XIII. századbeli lecsapoló és árvédelmi berendezéseknek tekinthetők. [12] IRODALOM: [2] [3] [4] [5] I6J [7] [8] [9] [10] [11] [12] Gláser Lajos: Az Alföld régi vízrajza és a települések (Földrajzi Közlemények, 1939.évf. 301.old.) Papp Antal idézett műve (i.m.) - 5.old, Ugyanott Papp Antal: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében, történelmi adatok alapján (Kossuth Egyetem Földrajzi Intézet Közleményei - Debrecen 1960. 5. old.) Glaser L. i. m. 302. old. Gallacz János: Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben kialakult vízrendező társulatokról (Nagyvárad, 1896. 145. old.) Masits László: Műemlékek-múzeumok Hajdú-Biharban (Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964. évf. 87. old.) Masits László i. m. 344. old. Marjai Márton: Ördög-árok a debreceni Nagyerdőn (Déri Múzeum Évkönyve, 1963-1964. köt. 87. old,) Marjai M. i. m. uo. Vántsa György: Az Ördög-árka, Debreceni képes kalendánum, 1904. 66. old, Ihng Dénes: A magyar vízszabályozás története, Budapest 1973. 35. old, 13