Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Földrajzi adottságok

FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK - TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK ám az áradások vize ezt a hátat megkerülve lejutott a Karcag-Püspökladány vonalig és ott képezett mocsarakat. Végül is a Nagysárréten tározódott vizek a Tisza egy hajdani medrén át jutottak be a Körösbe. A Nagysárrétet már Anonymus is említi „Latum Zerep", azaz szerepi sárként. Az egyik 1329. évi okmányban pedig „aqua Naghsaar", nagy sárvíz a neve. A Kissárrét magas vízállások alkalmával összeköttetésbejutott a Nagysárréttel. Háromszög alakú területének keleti csúcsa Csökmőnél volt s északról a Komádi-Vekerd, délről a Sebes-Körös Vésztőig képzelt vonalai határolták. Nyugatról Vésztő-Füzesgyarmat a széle. Ármentes szigetei voltak Körösladány, Szeghalom, Zsáka. A Kissárrét mocsárvilága akkor alakulhatott ki, amikor a Sebes-Körös a Biharugra-Zsadány-Okány-Vésztő vonalán haladó futásirányát [4] felvette. A Sebes-Körös Nagyváradtól erősen zegzugos, kanyargó folyása ármentes területeket és vizenyős holtágakat alakított ki, végül Körösszakálnál hatalmas mocsárba fulladt. Ez a terület apróbb, szárazabb szigetektől eltekintve megszakítás nélküli mocsár volt. [5] A honfoglalás idejére nem jellemzők azok az állapotok, amelyek a Tiszántúl felső és középső részén a XVII-XVIII. században uralkodtak. A honfoglaló magyarok elsősorban a peremvidék és a folyóvölgyek ligeterdőkkel tarkított övezeteit választják lakhelyül. A folyók inkább összekötötték az egyes vidékek lakóit s nem elválasztották. A honfoglaló magyarok előtt a Kárpát-medencében lakó avarok éltek. A Nagy Károly frank királytól elszenvedett vereség után (Kr. u. 795) az avarok népessége eltűnik e tájról, nem sok emléket hagyva maga után. Ezek között is az „avargyőrök"-et, azaz egynéhány erősséget, melyek elsősorban folyóvizek mellett voltak és a hosszú védősáncot, az „Ördög-árkot" vagy „Csörsz-árkot". Földvárszerű erősségeik lehettek a Berettyó partja mentén, Kismarja északi részén. [6] Hajdú-Bihar mai területén a kabarok hagyatéka a legjellemzőbb, a Debrecen-Nagyvárad vonaltól északra zömmel kabar, attól délre magyar törzsek találtak otthont. A települések közül egyik legkorábbi helység Zobozlu (Szoboszló, 1075-ben), majd Zerep (Szerep, 1219). Bajon (Biharnagybajom) a bihari „ducatus" (hercegi) birtok. A Hont-Pázmányok első központja Szentmárton s a hozzá tartozó falvak: Esztár, Ginzár, Szomajom (Zomlin) és Vancsod. A királyi háznak birtokai Bajom, Körmösd. [7] Az Ördög- vagy Csörsz-árka Gallacz szerint avar védmű, míg Masits szerint az árokrendszer a A Nagysárrét a XIX. sz. elején