Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Hidak a középkorban (Révek)

történészek szerint kettó's átkelőhely volt a GyőrSzombathely közötti hadi úton, melyet a Rábán épült híd kötött össze. A régi római út, amely a mai Kőhíd dűlőn vezetett át külszínen már nem látható, de létezését igazolják az eddigi feltárások. Rábapordány feltehetően római eredetű település lehetett, a Rába átkelőtől kiágazó út őrhelye. (Pordány szláv eredetű szó, gázlót, átkelőhelyet jelent.) A török hódoltság idején a Rába volt az oszmán és magyar birodalom határa. Addig nem beszélhetünk rendszeresen kiépített úthálózatról, ennek figyelembe vételével hidakról sem, ameddig az ember nem ura a természetnek. Terményeinek elszállítását az év bizonyos szakaszaira korlátozza a vidék ingoványos talaja (a Hanság—Kapuvár—Csorna vonalától É-ra egészen Mosonmagyaróvárig terjedt), csak a száraz nyár, vagy a téli fagyok engedik meg a közlekedést. A rómaiak lecsapolták a Hanság ingoványait, ezt kétségtelenül az út és hídépítés szempontjából tették. Ittlétük idején rendszeres közlekedés volt. A Duna melletti limesnél megtalálták a legoptimálisabb átkelési lehetőséget, ahol a folyók (lecsapolva a Hanság vizét) találkozva, a Dunába ömlöttek. Itt alakult ki Győr (Arrabona), továbbá délnyugat irányában követve a sokorói dombság vonulatát aránylag magasabb ponton érték el Árpásnál a Rábát, mint az akkori idők legszeszélyesebb folyóját. A Hanság területén Fomogy és Eszterháza között, sőt Bormásznál a Kapi felé vivő utat a láp szűkületén vezették át. Hidak a középkorban (Révek) A hidak helyreállításának legnagyobb akadályai a korszak termelési, gazdasági és politikai viszonyaiban kereshetők, ehhez járult, hogy az út- és hídépítések végzéséhez szükséges műszaki ismeretek is hiányoztak. A népvándorlás által okozott rendkívüli helyzetben számos tapasztalat, illetve tudás, így. a hídépítés tudománya is veszendőbe ment. Emellett hadi szempontok sem igényelték az út- és hídhálózat helyreállítását. A rómaiak hadviselésénél a gyalogságon volt a hangsúly, ahhoz hogy a légiók ütőképesek legyenek, jó utakra és hidakra volt szükség. A középkori végek hadviselésénél a fo erő a lovasság volt. Katonai honvédelmi igények ezért nem tették szükségessé a középkorban az út-is hídépítést. A hajóforgalom élénk volt Győr alatt. Századokon át a Győri Duna volt a hajózás útja. A szárazföldi utak közül nevezetesebbek voltak a Győrből Mosónőn át Bécsbe, Komáromon át Budára, Székesfehérvárra, Veszprémbe, Mórichidán át Szombathelyre és Sopronba vivő utak. Győrnél a Rábán és a Rábcán már az Árpád-házi királyok korában álltak hidak. A különféle városrészeket összekötő hajóhidak is gyakoriak voltak. A török idők alatt mindez eltűnik. Buda háttérbe szorul Béccsel szemben. A török kiűzése után — Bécs központosító politikája még másfél évszázadig tartja fenn nagyjából ugyanezt a helyzetet. A nagyobb jelentőségűnek tekinthető Buda—Bécs közötti út, nem volt árokkal ellátva és kisebb vízfolyásokon „útteknőkön" át történt a közlekedés. Főbb utak a középkorban A középkor vége felé megyénkben kisebb vízfolyásokon kőhídak épültek. Ezek közül kettőt mutatunk be, melyek ma is eredeti állapotban találhatók. Fertődön a 8518.számú Fertőendréd—soproni ök. út az Eszterházi hercegi palota előtt korrekcióval távolodik el a kastélytól. A park útján a vasrácsos kaputól kb. 300 m-re finom kidolgozású kőhíd áll, a Kelemente patakon. A híd nyílása 3,20 m, szélessége 8,70 m. Mellvédje gazdag kőfaragású kőrózsák díszítik, valószínűleg 1760-ban épült. A híd anyaga faragott kő. A Kelemente patakon at összekötő út is áthalad. Az itt álló állami kezelésben levőtéglaboltozatú híd nyílása 5,65 m, szélessége 12.20 m. A híd az 1832. évi összeírásban már szerepeli 10