Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Jelentősebb hidak az 1800-as évektől napjainkig

széles vb. híd, de csak a meder felett, mert az ártérbe utat, feltöltést építeni nem lehetett. Megyei kezelésbe így nem került a híd. A visszavonuló németek felrobbantották. Senki sem tudott segíteni a falubelieken. Egyik kérvényüket Harkányi János min. tanácsos átküldte az akkor alakult Építésügyi Minisztériumba, ahol egy pénzmaradványból 55 000 ft-ot a győri Á.É.H.-nak kiutaltak. Ennek terhére készítette el Kis Gyula mérnök a terveket és végezte el a híd építését Kintli Pál peri vállalkozó. Közel hasonló volt a helyzet a MECSÉRI komppal kapcsolatosan, mely községi kezelésben volt. Itt teljesen új hidat kellett építeni, mert a németeket üldöző orosz katonák a gyenge kompot úgy megterhelték, hogy az a Dunán szétment. A pénzt megyei hitelből fedeztük. Kis Gyula mérnök tervei alapján és Kintli Pál kivitelezésében hidat építettünk. A vb. cölöpöket az Á. É. H. verette le, a cölöpsarukat a helybeli kovácsmester, az akkori alispán apja készítette el. A híd az eddigi gyakorlat szerint az acéltartók felhasználásával készült el, és az 1402. j. mecséri—lébénymiklósi ök. út 1 + 842 kmszelvényében 7 nyílású, 60,2 m hosszú híd üzemel 1949 óta. Az eltelt négy és fél év alatt sok kemény küzdelmet kellett vívni a munkánkat gátló körülmények leküzdésére. Sikerült társakat kapni a hídroncskiemelésnél Bergovits János mosonmagyaróvári ácsmester brigádtagjaiban, kik a magyaróvári—halászi hídroncskiemeléseknél dolgoztak. Külön ki kell emelni Harkányi János miniszteri tanácsos hídkerületi felügyelőt, aki minden ügyünket soron kívül intézte, tanáccsal látott el, hiteligények, élelmezések ügyintézésénél támogatta a győrieket. Markotay Ödön műszaki tanácsost, Bakó Gábor műszaki tanácsost, Járay Jenő főmérnököt, Lintöl János mosonszentpéteri, Bakos Andor magyaróvári útbiztosokat, Madarász János győri útmestert, Simon Sándor téti technikust, Helbényi Lászlót, a Rábaszabályzó Társulat mérnökét. A Magyar Vagon- és Gépgyár hídosztályának főmérnökét. Lengyel Józsefet és brigádjának tagjait, Kiss Gyula statikus mérnököt és Kintli Pál építési vállalkozót és még sokan másokat, akiket már megnevezni nem tudok, s akik önzetlen odaadó munkájukkal segítségemre voltak. Cziglényi László: Győri tanulmányok alapján — részlet — Az előzmények A második világháború bombázásai a parapetfalakat sok helyen megrongálták. Ez árvízvédelmi szempontból veszélyt jelentett. A veszély a Mosoni-Duna Révfaluba vezető hídja feletti részen volt a legnagyobb. Ennek a Langer-tartós közúti vashídnak a roncsai még a mederben feküdtek. A révfalui híd felett mintegy 20—30 méterre 1946-ban facölöpös gyaloghíd épült a Belváros és Révfalu közötti gyalogosközlekedés biztosítására. (A közúti forgalmat a mai. Vásárhelyi Pálról elnevezett egypilonos gyaloghíd helyén állott, úgy-ahogy helyreállított „jármos fahíd'-'on bonyolították le.) Az ideiglenes gyaloghíd jégzajlás elleni védelmére a Mérnöki Hivatal egyszerű, egysorcölöpös, felül szögvassal ellátott jégtörősort épített. A hídroncs főtartó feletti szerkezeti részeit az 1945-től végzett hídroncskiemelési kísérletek során — kísvízkor — levágták. Fenékjégdugó a Mosoni-Dunán Már 1945 óta többször nyilvánított aggodalmam, hogy a révfalui híd roncsainak környékén jégtorlasz keletkezhetik, indokolt volt és azt az — emlékezetem szerint 1947 februárjában — bekövetkezett fenékjégdugó képződése igazolta. Ezt az is bizonyítja, hogy a szóban forgó töltés helyreállítására szükség volt. Kedvezőtlenebb vízállás esetén a zajlásnak sokkal komolyabb következményei lehettek volna. Ekkor 5,20—5,5 m R.f. vízállás mellett a Rábán mintegy 20 cm vastagságú kásásodó jég állt, I. fokú árvízvédelmi készültség mellett. A Mosoni-Duna és a Rábca jégmentes volt. A budapest—bécsi vasútvonal még hídprovizóriumon keresztezve a Rábát és az új híd építése folyamatban volt. Az illetékes szervek a vasúti hidat érthetően féltették a jégzajlástól, és mindenáron meg akarták indítani a Rába jegét. Felvetődött olyan gondolat is, hogy repülőgépről bombázzák a Rába alsó szakaszát, s ehhez katonai segítséget kérnek. Ezt a szándékot sikerült megakadályoznom. Ezen a szakaszon a folyó mindkét partján lakóházak álltak és állnak ma is! Ugyanaznap este 19 óra tájban a vasúti híd és a Petőfi híd közti szakaszon gyújtózsinóros robbanóanyagot kezdtek a jégre dobálni. Ennek hatására 21 óra tájban a Rába jege a vasúti hídtól a torkolatig egy darabban, teljes szélességben megindult. A Rába főága feletti kettős Rába-híd helyén akkor még a szovjet csapatok által épített két mederpilléres hídprovizórium állt. Itt a jég sávokra bomlott. A Mosoni-Duna hídjának roncsai feletti jégtörősoron a jégtáblák felcsúszva eltörtek és a gyaloghíd alatt, majd a hídroncs főtartója felett, hála a magasabb vízállásnak, elúsztak. Ez pillanatnyilag megnyugtató volt. Éjjel, 23 óra körül a hídroncsnál torlasz keletkezett. Ezt pedig az okozta, hogy a Püspökvár alatti parti acélos jégsáv elmozdult és teljes hosszában, lassan ráfordult a jégtörősorra. Míg a felülről eddig érkezett jég már kásásodott, és elég nagy sebességgel érkezve, eltört a jégtörősoron, ez a keményebb jégsáv kis sebességgel érkezvén, egyben maradt, s a folyót teljes szélességben elzárta. Mögötte a felülről érkező jégtáblák összetorlódtak és rövid idő alatt fenékjégdugó keletkezett. Erről hosszú nyelű csáklya segítségével magam is meggyőződtem. A torlasz felső vége a Cziráky-félsziget csúcsától lefelé számított mintegy 8—10 méterre alakult ki. Miután ez a vonal állandósult, a Rábáról még mindig érkező jég a Mosoni-Dunán felfelé vette útját a torlasz felső vége és a félsziget csúcsa között kialakult csatornán át. Szerencsére a Mosoni-Duna nem hozhatott lényeges vízmenynyiséget, mert a dunacsunyi zsilip a harci események 70