Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Jelentősebb hidak az 1800-as évektől napjainkig

A Duna-hídnak 1928-ra való elkészülte Révfalu fejlődését szervesen Győrhöz kapcsolta. 1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották. Felrobbantott révfalui Kls-Duna-híd (1945) A roncs kiemelési célra kínálkozott az a nagyméretű vasbeton uszály, melyet a német hadsereg hagyott a Duna-parton. A hídroncs roppant önsúlyát még fokozta az iszap rárakódása. Az emelés csak körülbelül 20 centiméter magasságig sikerült. A tartók a rájuk nehezedő terhelést nem bírták, és eltörtek, s a roncs visszacsúszott. Mindez 1947 februárjában történt. A győri polgármester ezután Cziglényi Lászlót, a város egyik mérnökét bízta meg a vasroncs kiemelési munkáinak irányításával. A kiemelési terv kidolgozásába bevonták Lengyel Józsefet, a Vagongyár hídosztályának vezetőjét. Az ötvennyolc méter hosszúságú hídrészt egy darabban próbálták kiemelni. A számított feszítőerőnek a kétszeresét alkalmazták, a híd azonban még mindig nem akart a fenéktől elszakadni". A révfalui vashíd roncsa és ideiglenes gyaloghíd (1946) 1947. december 6. A napokban a Duna-híd romos révfalui oldalán búvárfelderítést végeztetett a város mérnöki hivatala. A felderítés megállapította, hogy a hidat a révfalui oldalon jelenlegi állapotában kiemelni nem lehet. így ezt a hídrészt felrobbantás útján kell elválasztani a hídtól és csak ezután kerülhet sor a híd kiemelésére. A Közlekedésügyi Minisztérium hadosztályából Körmendi osztálytanácsos vizsgálta felül a kiemelési munkákat és megelégedését fejezte ki. Indokoltnak tartotta a búvárok további ittmaradását, sot robbanóanyagot és tűzszerészt is adott a munkálatokhoz. A Közlekedési Minisztérium búvárt adott, aki megállapította, hogy a híd Révfalu felé eső vége teljesen összeroncsolódott és az alkatrészek az iszapba fúródtak. Szükségessé vált a 12 méter hosszú darab levágása. Egymás után kellett a hídkorlátokat, vízvezetékeket, főtartókat és a hossztartókat a víz alatt elrobbantani. 1947. december 21-én vasárnap 8 db hidraulikus emelő 740 tonna szakítóhúzással megkezdte a működését. A hidat ezután 500 tonna húzással emelték tovább. Ezután a hídvázat a készenlétbe helyezett két betonuszályra helyezték, megkezdték a szétszedését. A híd kiemelésénél Kránitz József ács és a nagyszerűen dolgozó hídmunkások — a hirtelen jött nagy áradás ellenére — veszélyes körülmények között is kiemelkedő munkát végeztek. A roncskiemelést 1947. december 31-re fejezték be. 1949. decemberében a gyalogos forgalomnak, 1950. márciusában a közúti forgalomnak újjáépítve átadták. A vízbe robbantott acélszerkezetnek közel felét kiegyengették és újra felhasználták. A hiányzó másik felét a Vagongyár gyártotta le. r A hídroncs kiemelése (1947) Feljegyezték: „A hídroncs pályateste az eredeti szintre emeltetett, megkezdődhet a vasszerkezet szétszerelése." A vasszerkezeti munkákat a Vagongyár hídosztálya végezte. A város rohamos fejlődése magával hozta egy másik Mosoni-Duna-híd építését, azonban ez már egy másik történet. 41