Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Jelentősebb hidak az 1800-as évektől napjainkig

— Medvénél és Doborgaznál kompjárat létesítése, — Körtvényesnél és Hagybajcsnál hajóállomások felállítása, — Somorjától és Dunaszerdahelytől a dunaremetei hídig és attól egyrészt Mosonmagyaróvárig, másrészt Gyó'rig nagy teljesítményű közutak építése. Ez az elképzelés költségesnek mutatkozott. Medvénél az évszázados átkelőhelynél létesített gőzkomp az első világháború előtt is élénk forgalmú volt, úgyannyira, hogy a hídépítés gondolata már ekkor felmerült. A közbejött háború és a trianoni béke közel negyedszázadra megbénított minden kapcsolatot. 1939-ben Medvénél az ideiglenes forgalom részére Győr megye ismét üzembe állította és megindította a kompközlekedést. Komphajót Dunaszekcsőről, vontatót Budapestről kapott. A medvéi híd építése alatt a komp bonyolította le a közlekedést, amelyet már az első naptól kezdve is egyre növekvő forgalom vett igénybe. A komp közlekedését akadályozta, hogy időközben egy zátony a komp közlekedési útvonalába lejjebb csúszott, és a sebes víz az átkelést lassította. Az eredeti kompjárat Szőgyénél volt, mert itt volt a Duna legkeskenyebb szakasza. A hosszú és gyenge minőségű út miatt a megye a Győrszabadi és Medve közötti területre helyezte át a járatot, mert az északi 7 község útjai innen jobban megközelíthetőek voltak. Ezen a szakaszon az árvédelmi gátak között a folyó egységes, kevés a mellékág és a fő- és mellékágak folyási iránya megegyezik a hullámteret gáttól gátig elborító árvíz irányával. Ez a hely volt a legmegfelelőbb a Szigetköz és a Csallóköz összekötésére, az összehasonlító építési költség pedig a legcsekélyebb. Cél volt még a helykijelölésnél az is, hogy a hidak és a feljáró utak lakott területet ne érintsenek. Az árvédelmi töltések szélessége közel 2 km. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium hídépítési osztálya ezért a hídépítést a sürgősen megoldandó feladatok közé sorolta. Alig néhány nap alatt elvégezte a szükséges előtanulmányokat, és ezek eredményeként a kormány először a medvéi híd megépítését vette tervbe. A felvételi munkák rendkívül gyorsan, alig 6 hét alatt befejeződtek, és közben megtörténtek a talajkutató próbafúrások is. 1938—1939. év telén készült el a híd általános tervezete, és ennek alapján 1939. március hó 17-én került sor a híd építését megelőző helyszíni bejárásra. A híd részletes tervezése azonnal megindult, és az építményi munkák munkaátadása 1939. június hó 30-án megtörtént. A mederhíd és a mellékági hidak nyílását hidraulikai számítások alapján döntötték el. Azért, hogy a folyó árvízi 9250 mVmp vízhozamát átvezessék, ajobb oldali ártérben 3 db 80 m nyílású ártéri híd, a főmeder fölé 111 + 129,21 + 110 m nyílású híd, a bal parti mederágra 100 m szabad nyílású híd szükséges. A főnyílást a mederhez képest úgy tervezték, hogy a két szélső nyílásban a legkisebb víz idején legalább 85 m hajózható vízszélesség legyen. A kisvíz idején a középső nyílásban a pillérek között 128 m a szabad nyílás. A háromjobb parti ártéri híd 6—6 nyílású, szabad nyílásaik összege hidanként 80—80 m. Az öt hídból álló hídhossz a legnagyobb árvíz szintjében mérve 691,21 m. A híd alsó éle a középső nyílás közepén a folyó hajózható árvízi szintje felett 6,94 m-re van. Az alsó él vonala a középső nyílásban 0,17 m ívmagassággal, a szélső nyílásokban ehhez a ponthoz 0,5%-os eséssel csatlakozó egyenes. A hajózás az építés időszakában a bal oldali nyílásban volt. (Most is ott van.) A hidpálya szintje párMeduei Duna-híd 1942-1945. huzamos a szerkezet alsó élvonalával. A főhídhoz csatlakozó feljárók és a hozzájuk csatlakozó ártéri hidak pályájának lejtése 0,5%. Az enyhe esésviszonyokat azért tervezték, mert a hídsor mellé később egy vasúti hídsort is akartak építeni. A mederhíd pályaszerkezeti magassága 1,72 m, a vasbeton hidaké 1,12 m. A vashidak szélessége ajobb oldali nyílásban 7,5 m, a középső és bal oldali nyílásban 6 m. A jobb oldali nyílást is 6 m-re építették, de a felrobbantás utáni helyreállításban 1973-ban szélesítették ki 7,5 m-re. Mindkét oldalon 3,2—3,2 m széles, és a kocsipályához képest 15 cm-rel kiemelt pályarész csatlakozik, melyet az egymástól 9,2 m-re helyezett főtartók kettéosztanak. A főtartón belüli rész a kerékpároké, a kívüli rész a gyalogosoké. A vasbeton hidakon 6 m széles a kocsipálya, 18 cm-rel kiemelt 1—1 m széles kerékpársáv, majd ezeken kívül 10 cm-rel feljebb emelt a gyalogospálya. Ezt az elrendezést 1983-ban módosították oly módon, hogy a kerékpársávba vezető szalagkorlátot helyeztek el. A hidakat „I" teherbírásra építették. Az árvédelmi töltések és a hidak közé feljáró utakat építettek. Az utak koronaszélessége 10, 11, és 13 m, burkolatszélessége 6 m. A töltések rézsűje 6:4, a hídfőknél terméskőből falazott kúpok zárják le. A főmederhíd elméleti támaszkö27