Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

A megye hídállománya

A megye hídállománya A Sárvíz- (Nádor) csatorna hidjai A Sárvíz- (Nádor) csatorna hidjai A megyét öntöző folyók legjelentősebbje a Sárvíz. Folyóvíznek a Sárvizet 200 évvel ezelőtt még alig tekinthette a lakosság, inkább mocsárvidéknek. A József császár rendeletére készített térképekről (1782-85) látható a kiterjedt mocsárvidék. A Sárvíz Veszprém megye forrásaiból ered Várpalota felett. 1825-ben Zichy Ferenc, a vízmentesítés akkori királyi biztosa így jellemezte a szabályozás előtti állapotokat: „Azon tavak és mocsarak, mellyeket a Sárvíz okozott Fejér megyében, mint egy tenger kiterjedve századtól fogva a föld színét elborították, tulajdonosainak más jövedelmet nem adva, mint az imittamott nád jövedelemét". A mocsárvidék legszélesebb része a Mezőföld Fejér megyei részén egészen Cecéig tartott. Ezen a hosszú szakaszon a szintkülönbség már elérte a Duna árvízszintjét, így a Duna áradásakor több víz áramlott vissza a Sárvíz medrén, mintamennyi lefolyt volna. A Sárvíz felesleges vizének a levezetésére már 1767-ben Bőhm Ferenc készített tervet. Tervének lényege az volt, hogy az 1757 óta folytatott felmérési és térképészeti munkák alapján kijelölt meder közepén épít egy központi csatornát, a fővizet, két oldalt pedig övcsatornákat, amelyekben a külső vizeket kívánta levezetni. Nagy érdeme, hogy egységes, a munkákat mindvégig meghatározó vízrendezési tervet dolgozott ki. Az övcsatornás, vízfélreszorításos megoldás akkor Európában a legjelentősebb vízmérnöki elgondolások közé tartozott, Magyarországon pedig egyedülálló volt. Tervének lényege azt volt, hogy a völgytalpra érkező külvizeket a főcsatornától el kell választani, és azokat a mocsaras terület szélén futó övcsatornákkal kell elvezetni a mélyebb területek védelme, nem utolsó sorban a beömlő vizek hordalékától történő mentesítése érdekében. Hiába volt azonban kitűnő és megvalósítható a terv, a kivitelezés csak szakaszonként, részCece 1783-ban: töltés vezet át a széles vizes területen, Hadtörténeti Intézet és Múzeum legesen haladt. Először a Sárvíz felső szakaszának a csatornázása készült el az 1770-es évek végén, a Sió és a Sárvíz alsó szakaszának a rendezetlensége miatt azonban ez a munka is kárba veszett, a kiásott csatornameder eliszaposodott. Pálfa 1783-ban Vájta felől úton nem volt megközelíthető, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Az 1782-85-ben II. József császár rendeletére készített „Magyarország katonai leírásának" a lapjairól ennek a részleges csatornázásnak az eredményei leolvashatók. Szabadbattyán leírásánál például megemlítik: „a Sárvíz magasra töltött árka miatt híd nélkül nehezen járható. A rétek itt-ott vizesek és mocsaras helyek is vannak. Ezek azonban az elkészült csatorna révén gyalog is járhatók." Urhida fölött a Sárrét volt az úr, I katonai felmérés, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Fejlődést az 1807. évben hozott törvény eredményezett, mely megteremtette annak lehetőségét, hogy közhasznú vízrendezési munkákra az érdekeltek társulatot hozzanak létre. Ennek alapján jött létre a királyi biztos, Podmanicky József kezdeményezésére 1810-ben az első magyarországi vízsza-