Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

A megye hídállománya

A megye hidállománya bályozási társulat Simontornyán Veszprém, Fejér és Tolna megye érdekelt birtokosaiból. A Sárvízi Társulatot 1827-től nevezték Nádor-csatorna Társulatnak akkor, amikor a Sárvíz új medrét is József nádor tiszteletére Nádor-csatornának keresztelték. A csatorna megnevezése változó, ebben a könyvben a Sárvíz és Nádor-csatorna is előfordul. A Nádor- és Malom-csatorna Aba-Soponya térségében, (1858) Hadtörténeti intézet és Múzeum 1811-ben két új, a vízrendezési munkák szempontjából fontos személy lépett a színre. Ekkor vette át a királyi biztosi tisztet Zichy Ferenc, és ekkor kapott napidíjas mérnöki beosztást is Beszédes József. A Sárvíz szabályozásának jelentős részét 1825-ig végre is hajtották, elkészült a Sárvíz új medre. Beszédes 1819-től igazgató mérnökként egy személyben irányította a munkát. Ekkortól kerülhetett sor a víz szabad lefolyását gátló malmok sok huzavonával történő elbontására és a Malom-csatorna kiépítésére. A csatornázás folyamán mintegy 6 millió m

3 földet mozgattak meg és 250 kilométer töltést építettek. A mocsártól mintegy 50000 katasztrális hold földet hódítottak vissza A Sárvizén már a rómaiak létesítettek átkelőt. Tác határában Kr. u. 46-47 között az átkelő védelmére katonai tábort hoztak létre. Miután Traianus római császár 106-ban győzelemmel fejezte be a dákok ellen folytatott háborúkat Pannónia központjában, a fontos kereskedelmi és hadiutak központjában lévő Gorsium-Herculia néven ismert település a császárkultusz középpontja is lett. A virágzó település kétszer pusztul el és éledt újjá, először Első újjáépítése a markomann háborúk után, Septimius Severus császár uralkodása alatt történt meg 202-körül. A szarmaták pusztító háborúja (260) után Diocletianus császár helytartói székhellyé tette. Fellendülése 370-ig tartott, utána a település és az átkelő hanyatlásnak indult. A római kor után a megyében a legkorábbra tehető három átkelő a Sárvizén épült. Géza fejedelem korában Úrhidánál 997-ben már híd állt, ezen keí 5 , JK A Sárvíz- (Nádor) csatorna hidjai resztül lehetett Várpalota és Veszprém irányába eljutni. Az átkelőhely biztosítására a fejedelem várat (földvárat) emeltetett, ami egy várkerület központjává vált. Úrhidát egy 1009-ból származó oklevél „civitas"-ként, városként említi. Középkori oklevelek tanúskodnak a Balaton déli oldalán Siófok felé vezető útról és annak Battyánnál lévő átkelőjéről. Híd azután épült, miután István király Fövenyt a Sárvízen található rév (híd) vámjával együtt a fehérvári prépostságnak adta. 1279-ben hosszú per után abban egyeztek meg, hogy a hidat harmadától Fehérvár felé félig lebontják, és malomgáttá alakítják át. A Székesfehérvár-Fövény közötti utat az oklevelek magna via (nagy út) néven említik, valószínűleg az út római kori eredetére utalva. A település a Batthyány-családról kapta a nevét, mely család a hét vezér egyikétől, Őrstől származtatja magát. Későbbiekben az átkelőhelyet Csíkvár-ként említik, mely név a Sárvízben egykoron bőven tenyésző csíkhalról kapta a nevét. A török időben az átkelőhely védelmére őrtornyot emeltek (Kula-torony) ja)* r \u--v A battyáni átkelőhely 1783-ban, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Battyánnál rendezett Nádor-csatornán vezet át híd, Hadtörténeti Intézet és Múzeum A Fövénynél lévő hídtól Pécs, Siófok és Úrhida irányába ágaztak el az utak, a római kori utak nyomvonalát kihasználva. Ennek az átkelőnek (hídnak) a jelentőségét a battyáni és az úrhidai átkelő fokozatosan csökkentette. Egy 1400 január 5-i keltezésű oklevél szerint a fehérvári káptalan azt a vámhidat, amely Szt. István idejétől a Föveny nevű területen, a Sárvíz folyón állt, szétszedette.