Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Utószó

UTÓSZÓ FÜGGELÉK UTÓSZÓ Szinte minden megyei hídtörténet írása során igen sok érdekes adat, terv, fotó került elő - gyakran a „lapzártához" képest - későn, most is ez történt. Most úgy gondoltam, hogy érdemes a kimaradt témákból néhányat megemlíteni. A szegedi Tisza-hídtól a Szőreg felé vezető úton állt a Vedres István tervezte százlábú ártéri híd, a mérnök versben örökítette meg ezt az alkotást. „Nézd meg a Szőregi hétszáz öl hidakat! Két hét alatt végben vitt szörnyű munkákat. Amaz három helyt van egy két négy száz hossza, kemény tölgy-fákból áll" A II. katonai felmérés (hátsó-belső borító) pontosan igazolja a mérnök állítását, kár, hogy e híd történetét sem tudtam részletesebben megírni. Szeged és Csanád megye részletes hídnyilvántartása 1837-ből a Magyar Országos Levéltárban megtalálható, idéztem is belőle, Csongrád megye azonban úgy tűnt, hogy nem készítette el a kimutatást. Szentesen a Koszta József Múzeumban a falon lóg egy nagyméretű térkép, melyet 1827-ben készített Schéner György a megye földmérője, s melyen a hidak is jelölve vannak. Egy részlet a könyvben megtalálható, az egész térképet azonban jó lenne publikálni. A magyarcsanádi közúti Maros-hídról az első értékes adatot Zielinski Szilárd pályázati anyagában találtam, melyet az Út- vasút tanszék vezetésére nyújtott be. Fontos kiindulópont volt, ám a magyar-francia műszaki kapcsolatok tekintetében úgy gondolom, újdonság az - ez is a pályázati anyagban szerepel - hogy a vasbeton hídépítés hazai megalapozója résztvett Párizsban az Eiffel torony tervezésében. A hidak próbaterhelése hazánkban igen régen kezdődött, a Közlekedési Múzeumban Szabó László muzeológus felhívta a figyelmet 1858-ból származó fotókra, melyek a szegedi vasúti Tisza-híd építését mutatják. Önmagában is érték ez a fotósorozat, a képek vizsgálata alapján kiderül, hogy a híd próbaterhelését örökítette meg a fotós. A bőséges irodalom ezzel is gazdagodhat. Tudjuk, hogy Kossalka János professzor e híd próbaterhelése alapján írta doktori disszertációját. Az Opusztaszerről szóló irodalom említést tesz arról, hogy a tatárjárás után a nyilván erődített templomba híd vezetett, melyek cölöpjeit is megtalálták. Dr. Zombori István igazgató úr megemlítette, hogy más felvonóhíd is előkerült az Anjou-korból. Dr. Trogmayer Ottó professzor úr helyszíni szemlét javasolt, idő hiányában azonban ez elmaradt, a könyvből kimaradt ez a híd is. Az 1956-ban készült tápéi ponton híd egyedülálló a hazai gyakorlatban, magyar fejlesztésű rendkívül könnyű alumínium hajótestekből állt. Információim szerint egyetlen készlet volt már csak hazánkban, amikor Tápén állították fel, egyes elemei 1983-ban Nyíregyházára kerültek. Múltja és jelene kifejtést érdemelne. Rendkívül érdekes korai statikai számítások találhatók a korai „vashidak" törzskönyvében, így az algyőiében is (1870-ben készült a medernyílás). Kimaradtak ezek a mellékletekből is, a forrás azonban rendelkezésre áll. Az államépítészeti hivatalok története - ismereteim szerint - nincs kellő részletességgel feldolgozva. Szentesen szakdolgozatra találtam és módom volt belenézni az ottani levéltárban található 27 polcfolyóméternyi anyagba, rendkívül értékes, értékes kutatási 214