Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Boltozott hidak Békés megyében (dr. G.I.)

ból az építés helyszínére való szállításokhoz a megye 20 községére összesen 1600 szekér kiállítását vetette ki azzal, hogy „ezen kóliíd örökös emlékezetére az egész világnak és nyugodalmára a gyulai lakosoknak építtetik." A jóváhagyást kimondó helytartótanácsi leirat a hídépítés költségére 8862 forint kifizetését engedélyezte a megye házi pénztárából. A következő 1806. november 8-i közgyűlésen Tomcsányi főszolgabíró bemutatta a radnai kőfaragómesterrel, Printz Józseffel megkötött szerződést és bejelentette, hogy a kövek egy részét már Gyulára szállíttatta és azok őrzésére a gyulai bírák strázsákat állítottak. A következő, 1807. április 24-i közgyűlésen az Oppenhauser György téglaégető mesterrel kötendő szerződést tárgyalták 100 000 db tégla égetése tárgyában. Ezen a tárgyaláson Czigler Antal építőmester mint az uradalom építésze azt javasolt, hogy ne Gyulán, hanem a békési határban kijelölendő helyen égessék a téglákat, mert a gyulai tégla víz alá nem alkalmas. A közgyűlés ezért arra adott utasítást, hogy a téglavető mesterrel új megállapodást kell kötni. Időközben az uradalom befolyása érvényesült és a június 10-i közgyűlésen a hídépítés lebonyolítását Czigler Antalra bízták, aki a falazatok köbölét 20 forintért, a bolthajtások köbölét pedig 30 forintért vállalta el. Érdekes epizód, hogy Tomcsányi Kristóf főszolgabíró figyelmeztette a vármegye közgyűlését, hogy a Körös szabályozásával a Bárdos-ere valószínűleg ki fog száradni, ezért helyesebb lenne, ha a hidat nem a Bárdosra, hanem a Körösre (a mai Élővíz-csatornára) építenék, ezt a vélekedést azonban a megye nem fogadta el. Az építkezés 1807. május 25-én a vizet elrekesztő gát építésével kezdődött. Erre a munkára egy heti időre 255 gyalogembert és 102 szekeret rendelt ki a főszolgabíró. A további közmunkakivetések elosztását 1807. június 30-án tárgyalták meg a megyei szolgabírák. A megye 20 községére kivetettek összesen 1718 szekeres és 766 gyalog napszámot és felhívták az elöljárókat, hogy a munkára erős embereket állítsanak,„meri a munka terhes és úgy fog folytattatni, hogy egy része nappal, más része pedig éjszaka fognak dolgozni, mivel a munka azt úgy fogja kívánni." A szekerek téglát és homokot hordanak, azután pedig földet és homokot az új kőhíd megtöltésére, hogy az idén és előbb a „flastromozó mester terméskővel kiflastromozhassa." A Bárdos hídját az 1808. évben már átadták a forgalomnak. November 3-án Tomcsányi főszolgabíró arra utasította Magyargyula és Németgyula városokat, hogy a híd két végét az uradalom és a vármegye téglaégetójéből elhordandó tégladarabokkal és porral azonnal csináltassák meg, mert nagyon ki van szekerezve. A hídon azonban még kisebb jelentőségű munkák hátra voltak, s ezeket nemcsak a következő 1809., hanem még az 1810. évben sem végezték el teljesen. Ide tartozik az is, hogy a fedkövek egy részét nem tették a helyére, amit az egykorú írás ezzel a szöveggel említ:„...a faragott köpönyegköveket, melyek a milovai kőbányában készen várják a szekereket, szállítsák el, hogy a Bárdos hídja mentül előbb azokkal befedettessék, nehogy a téli időben a fedetlen téglák elázzanak és a jólelkű emberek, amicsodások megyénkben találtatnak, nehogy ellopdossák..." A Bárdos-híd tehát elkészült és azóta is teljesíti hivatását, hordozza a Békéscsaba-Gyula-országhatár főközlekedési út forgalmát. Az 1827. évben elzárták a Bárdos eret, mely Gyulavarsándnál ágazott ki a Fehér Körösből. Azóta csak árvízkor jut víz a Bárdos ér medrébe. A Bárdos-híd tehát szárazra került és elvesztette eredeti funkcióját. A Magyarország és Erdély közötti forgalom a gyulai határátkelőhely megnyitása után fellendült, ami szükségessé tette a Bárdoshíd úttestének szélesítését. Ebből a célból elbontották a kétoldali járdákat és négy sávot képeztek ki a kocsiforgalom számára. Néhány évre rá 1989ben felújítási munkákat végeztek a hídon: kicserélték a leromlott állapotú falazatok hibás tégláit, felújították a vakolatot, pótolták a hiányzó fedőköveit, megoldották az úttest vízelvezetését és újraburkolták a kocsiutat, három szabványos szélességű sáv kialakításával. Mindezekkel az intézkedésekkel sikerült a hídnak, ennek a már közel 190 éves műemléknek a további fennmaradását hosszabb időre biztosítani. A Békés vármegyei utak és hidak 1837. évi összeírása a hidat feltünteti, mégpedig a következőképpen: „A Bárdos Nagy Hídja egészen téglából, négy bolthajtásra, 28 öl hosszú, 6 öl széles, két gyalogúttal, jó állapotban." Kapus-híd A város központjában lévő híd a Köröst a régi piactér helyén létesített gyönyörű park és főutca között keresztezi. Ez a rövidke út, hídjával együtt, a Békéscsabáról Gyulán át az országhatár felé vezető főutat köti össze a város központjával. Régebben, amikor Gyula városa még nem, vagy csak alig terjedt ki a Körös déli partjára, szinte bejárati kapuját alkotta a városnak. A szépen gondozott Köröspart látképe megállásra kényszeríti a hídon áthaladó utast. A szomorúfüzek és a víztükör szemlélete közben érdemes lemenni azon a néhány lépcsőn, amely levisz a partra, mert a híd falazatait fentről nem is lehet észrevenni. A vasbeton gyalogjáró és a szabványos vaskorlát modern hidat sejtet alattunk. A híd kétnyílású téglaboltozat, három és fél tégla vastag falazattal, amely a záradékban három tégla vastagságúra csökken. Méretei impozánsak, egyegy nyílás 12,00 m (6 és egyharmad öl) méretű s ez a nyílásméret jelenleg Magyarországon a régi hidaké között a legnagyobb. A híd teljes 48