Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Boltozott hidak Békés megyében (dr. G.I.)

hossza 30 méter, szélessége 12,00 m. A híd eredeti szélessége kisebb volt, a két járdát utólag építették hozzá, ezért kétoldalt idomvasakból konzolokat építettek, amelyek a hidat 1,70-1,70 m-rel szélesítették ki. A szép ívelésű boltozatok s a konzolok védelme alatt jól konzervált homlokfalazat érzékelteti az építmény művészi és történeti értékét. Ősidőit óta híd szolgálta itt az átkelést, a XVIII. század végén fahíd állt itt, amelynek rozoga állapotát kifogásolták. 1793-ban Magyargyula városa gondoskodott a hídjavításáról. Kerek tíz esztendővel későbben, a Bárdos-híd építése közepette, 1807. szeptember 5-én jelentette Tomcsányi Kristóf főszolgabíró a vármegye közgyűlésének, hogy a gyulai Körösön levó' fahíd annyira megromlott, hogy rövid idő múlva használhatatlan lesz. A közgyűlés arra utasította Vertich József megyei földmérőt, hogy a híd tervét és költségvetését készítse el. Az uradalom ennek a hídnak a felépítéséhez is felajánlotta a segítségét. Vertich még ugyanabban az évben beterjesztette a híd terveit, amelyeket a közgyűlés a Helytartótanácshoz felküldött. A Helytartótanács szakszerve az Építési Főigazgatóság nem hagyta jóvá a beterjesztett tervet, hanem új tervet készített és azt kivitelezésre ajánlotta a vármegyének. A Vertichféle tervvel szemben az volt az észrevétel, hogy „hosszabb és szélesebb, mitsem kellene", de ezenfelül azt is kívánta a főhatóság, hogy a vármegye új költségvetést készíttessen és vizsgáltassa meg, hogy a mederfenék elég teherbíró-e ahhoz, hogy a pillérek által ráterhelt súlyt süllyedés nélkül képes viselni, nem kellene-e cölöpalapozást készíteni vagy a hidat fából építeni. A főhatósággal való levelezés, a kért adatok és vizsgálatok előkészítése időt igényelt. Közben a híd állapota tovább romlott. Tomcsányi főszolgabíró 1810-ben újból jelentette, hogy „a történhető veszedelmek elkerülése végett szükséges volna új, mégpedig kőhidat csináltatni." A május 30-i közgyűlés ennek alapján elrendelte a hídépítés előkészületét, amit Tomcsányi főszolgabírónak, Névery fősz ám ve vőnek és Vertich földmérőnek kellett végrehajtania. A főszolgabíró kijelölte a hídépítés időtartamára az országút elterelő útvonalát és felszólította Magyargyulát és Németgyulát, hogy az érintett utcákat hozzák rendbe, hogy a közlekedésben ne legyen fennakadás. A földmérő a szükséges kövek biztosítására Printz József radnai kőfaragó mesterrel kötött megállapodást 3279 forint végösszeggel. A következő, 1811. évben a szeptember 7-i közgyűlésen a főszolgabíró bejelentette, hogy a hídépítéshez szükséges anyagok együtt vannak, így a munkálatokat meg lehet kezdeni. Minthogy azonban a főhatósági engedély még nem érkezett meg, de egyébként is az építési évadból már csak kevés idő volt hátra, a közgyűlés úgy döntött, hogy az építkezés megkezdését a jövő évre halasztja és a meglevő, de már életveszélyes állapotban levő fahídon a legszükségesebb javításokat elvégezteti. A Helytartótanács engedélye az 1811. év végén megérkezett. A megyei mérnök személyében időközben változás történt. Vertich József lemondott és utóda Stednei Péter nem értett egyet az Építési Főigazgatóságon készült tervvel. Ezért új tervet készített, amely háromnyílású boltozat. Ezt a vármegye felküldte jóváhagyásra a Helytartótanácsnak. Mire a Helytartótanácstól megérkezett a válaszirat, Stednei Péter már meghalt. Utóda Bodoky Mihály tudomásul vette, hogy a háromnyílású híd tervét a főhatóság nem engedélyezte. Tekintettel a hídépítés sürgősségére, 1812. június 21-én a vármegye közgyűlése arra utasította a földmérőt, hogy mihelyt a vízállás az építkezést lehetővé teszi, fogjanak hozzá az építkezéshez, a főhatóság jóváhagyásának reményében. Közben az Építési Főigazgatóság kívánságára felterjesztették az építési engedély elbírálásához szükséges, még hiányzó adatokat. Az Építési Főigazgatóságon az építkezés megkezdésére vonatkozó bejelentés élénk visszatetszést keltett, s az 1812. december 1-jei válaszirat kiemeli, hogy „a nemes vármegye önkényes eljárásáért felelősséggel tartozik". Az ügy azonban nem vert nagyobb hullámokat, mert a magas vízállás csak későn szűnt meg, s a munkálatokat nem kezdték el. A következő év is eltelt anélkül, hogy az építkezést megkezdhették volna. De ez alatt az idő alatt végre tisztázódhattak az Építési Főigazgatóság kívánságai és így Bodoky Mihály földmérő 1814. január 28-án olyan tervet küldhetett fel a Helytartótanácshoz, amely ellen már nem tettek kifogást. A költségvetést ugyanazon év decemberében küldték fel és a kísérő iratban ismét rámutattak arra, hogy „a mostani fahíd már végső romlásban lévén az építésnek további halasztásából a publikumra nemcsak nagy baj származna, hanem a szerfelett való és naprólnapra növekedő drágaságnak tekintetéből sokkal nagyobb költségeket is okozna." A hídépítést tehát már az infláció is nagyon sürgette. Mégis több mint fél évig tartott, amíg az építési engedély végre megérkezett. Az 1815. július 13-án érkezett leirat értelmében a híd felépítésére a házi Gyula: Kapus-híd, (épült 1910) képes levelezőlanon 1922. (Erkel Ferenc Múzeum)