Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A török világ idején (dr. CL)

A törökkori várat nemcsak Zündt metszetéből ismerjük, hanem Evlia Cselebi leírásából is.[3] A vár elfoglalása után száz évvel, az 1660-as évek első felében járt a török világutazó Gyulán, aki a császár megbízásából járta a birodalmat, s írta le annak nevezetes helyeit. A városból legjellemzőbb számára a mindent behálózó folyórendszer, a Körös mellékágai: "különös látvány, hogy egyik házból a másikba, egyik kertből a másik kertbe, a malomba, barátjának vagy ismerősének meglátogatására mindenki csónakon megy" - írja. A látvány annyira ritkaságszámba megy számára, hogy Gyulát Velencéhez hasonlítja. Két hídról tesz említést: a várat és a várost összekötő fahídról, majd a két várost a Körös fölött összekötő 100 lépés széles (a hidat nézve hosszú - C.I) fahídról, amely a külvárosba vezet. Evlia Cselebi virágzó városnak írja le Gyulát. A vidék azonban pusztult. A lakosság igyekezett más, biztonságosabb vidékre költözni. Erre kényszerítette a török adórendszer, amely mindent megadóztatott a kútbaeséstől a kéményépítésig, s a folyton garázdálkodó szabadcsapatok. Az objektumok elhanyagolására néha vissza is ütött. 1598ban a török Gyula és Várad között volt kénytelen vonulni, de a hidak hiánya miatt a "vizeken az A szarvasi híddal kapcsolatban több oklevél is fennmaradt, amely szemléletesen mutatja be a híd török kori szerepét, mondhatnánk mindennapjait. Az átkelőhelynek megvolt a vámszedési joga, de úgy látszik, túlbuzgók voltak annak szedésében. 1673-ból - tehát az újjáépítés után - fennmaradt egy levél, amely a túriak (ma Mezőtúr) panaszát tartalmazza. A panasz szerint "Szarvas várába túró, sajt, kenyér és tyúkárulás végett menvén, tőlük a tizedszedők vámot követelnek, majd ismét saját ügyükben Gyula felé utazván anélkül, hogy ágyúkat kötelekkel húzták át", így az egyébként háromnapos utat 12 nap alatt tették meg a törökök.[4] A török a terület védelme érdekében a gyulaszolnok—budai útvonalon két palánkvárat épített: egyiket Békésen, ahol egyébként is volt már egy ismeretlen eredetű kastély, a másikat Szarvason. A békési palánkot hármas vizesárok vette körül[5] - helyét még a 19. század eleji térképen bejelölte a mérnök -, Szarvason pedig hidat épít az átkelés könnyítésére, s közvetlenül mellette, a bal parti magas teraszszigeten vizesárokkal megerősített palánkot. A változó hevességgel zajló 15 éves háború idején azonban 1594 októberében Cserkesz Omar gyulai szandzsákbég a békési palánkot leromboltatta, s az végleg elpusztult. Egy év múlva — megijedve a keresztény sereg támadásától, s nehogy ép erősséget adjon át az ellenségnek - a szarvas palánk is hasonló sorsra jut. A keresztény sereg alig egy évig birtokolta a felégetett palánkot, mert a török visszafoglalta. Újraépítésükre csak évtizedek múlva 1646 után került sor. A híd 1660-ra készült el, az 1670-es években már a hídvámok szedése miatt panaszkodnak a túri lakosok. A híd a 17. században fontos átkelőhely maradt. [6] magukkal valamit vinnének, a hídon révpénzre szoríttatnak", ezért a szarvasi Náhi Efendihez és hasonlókhoz írt levelében tudtára adja a levél írója, hogy "az ily városbelieket, a maguk ügyében Gyulára vagy máshová utazókat a hídon átjárásért vagy egyéb átmenetért vámmal ne sanyargassátok. "[7] Úgy látszik, a kapott szabadsággal vissza is lehetett élni, mert a következő évben, 1674-ben, ismét a túriak, a következő esetet adták elő a törvényszéken: "a Körös... szarvasi részén, néhány A szarvasi vár a XVIII. században. Metszet 12