Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A török világ idején (dr. CL)

ember bort hozván, hogy azt a huszároknak árulhassák... a híd elfoglaltatott, s azt néhány napig árulták is." Az esetből "összekoccanás" lett, amelyben "néhányan megszöktek, mások megölettek". A kiküldött biztos, Ibrahim bég két halottat talált a híd alatt, akiknek eltemetésére az írásbeli engedélyt kiadták. [8] Öt évvel később Hadzsi Hajdár gyulai várparancsnok engedélylevelében ismét szerepel a híd és benne Szarvas is. "A gyulai kerülethez tartozó Túr városának ez évre megengedtetett, hogy a jobbágyok Békésről Szarvasig saját szénájokat és káposztájukat áthozhassák (a Körösön), üres szekérrel Adonyba mehessenek és saját ügyeik végett szabadon járhassanak a folyón át." 1680-ben az egész határrév kiváltságát megkapták a túriak Omár bég gyulai várparancsnoktól, no nem ingyen, hanem 25 ezüst tallérért: "Ez áldott évre a Körös folyónak határrévét a budai helytartóság alá tartozó Túr város lakosainak átengedtük, de csak saját marhájuk, takarmányuk és fájok szállítása iránt, s azt is csak Márciusig. " Szigorúan meghagyta azonban, hogy "árulás és kereskedés végett mitse (semmit se - Cl) szállítsanak", különben fizetniök kell a kincstár részére.[10] A fentiekből kiderül, hogy a vámmentességre csak a saját dolgukban, ügyeik intézésekor voltak jogosultak, kalmárkodáskor vagy más kalmárok már révpénz fizetésére voltak kötelezve. Természetes, hogy a híd elsősorban katonai célokat szolgált. A híd utolsó éveiben magyarok átvonulásáról is van adatunk. A Zrínyi-Wesselényiféle összeesküvés után I. Lipótnak be nem hódolt magyarok a váradi és szolnoki szandzsákság területére húzódtak, s a „bujdosó magyarok" 1679. ápr. 15-én Teleki Mihályhoz írt levelükben arra kérik, ,,ha valami rossz híreink lennének, bocsátatna által a Körözsön a szarvasi hídon át bennünket". Négy év múlva, 1683-ban Apafy Mihály erdélyi fejedelem kénytelen részt venni a török oldalán Bécs ostromában. A sereg visszafelé jövet október 22-én Mezőtúr felől a szarvasi hídhoz ért, s itt jött át a Körösön, majd a szomszédos Halászteleknél tábort ütött. A 17. század végén a felszabadító háborúk idején azonban a keresztény sereg átkelésének megakadályozása érdekében a török a hidat 1686 júliusában a palánkkal együtt felégette és feladta.[ll] Közel négy évtized múlva 1722-ben egy határperben az egyik tanú még így emlékezik vissza a török szarvasi hídjára: a hetvenéves túri lakos "öreg Szűcs Janóstul is hallotta, hogy a Szarvasi Török hídgyának is az két lába az Túri határban lett volna. "[12] Ezzel akarta bizonyítani, hogy a Körös túlpartja már túri határ volt. A szarvasi palánk és híd maradványait még az 1720-as években is látta Markovicz Mátyás szarvasi pap:[13] "Azóta, hogy a török kiköltözött a szarvasi várból (vagyis 37 év óta), elhagyatott ez a térség, csupán épületek, kertek és szőlők nyoma látszik, úgyhogy mindeddig magam is tulajdon szememmel látom a szőlőfürtöket, nézegetem a híd romos maradványait a Körösben." "Itt is megtaA sarkadi vár a XVII. században. Dillich metszete 13