Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Jelentősebb hidakról, egyedenként (Hargitai J.)

12. Dobozi közúti Kettős-Körös Gyula között. híd építése a 4234 jelű út, 38+234 km szelv.-ben Doboz­Epítés éve: 1912-1914. Megbízó: M. kir. Államépítészeti Hivatal, Gyula. Bálint Imre kir. mérnök, műsz. ellenőr. Alépítmény tervező: Bálint Imre kir. mérnök, Acélszerkezet tervező: Dr. Lipták és Tsa. építési és vasipari Rt. Alépítmény kivitelező: Glasner Ernő oki. mérnök, Budapest. Acélszerkezet kivitelező: Dr. Lipták és Tsa. építési és vasipari Rt. Aszfaltburkolat kivitelező: Halász Samu ép. vállalkozó, Budapest. Nyílások: 41,50+40,30+41,50+41,50 m. Pályaszélesség: 0,60+4,80+0,60 = 6,00 m. Teherbírás: I. rendű. Próbaterhelés: 1914. január 7-8. Forgalombahelyezés: 1914. január 10. Építési költség: 276 036,09 korona 1861-ben először építettek egy 68,26 m hosszú, 3,80 m széles, cölöpökön nyugvó fahidat. 1862-ben a hidat Bodoky Lajos megyei mérnök tervei alap­ján megerősítették. Az 1868. január 22-én levo­nuló árvíz a fahidat elsodorta. 1870-ben az elsodort híd helyén a békési Skultéti Rafael és Kerepeczky Mihály ácsok egy 119,40 m hosszú fahidat építet­tek, 13,485 forint és 8 krajcárért. Forgalomba­helyezése 1870. december 11-én történt meg. 1886­ban egy újabb jegesár a fahidat ismét elsodorta. A harmadik híd építésére 1887-ben került sor. Ez méreteiben megegyezett elődjével. 1888. márciu­sában a levonuló jeges árvíz, minden korábbinál magasabb szinten tetőzött, s a híd felszerkezeté­nek egy részét is elsodorta és több helyen átszakí­totta a töltést. Ezen okulva a víz levonulása után a folyó hullámterének szélességét 300 m-ben ha­tározták meg és új, jóval magasabb töltéseket épí­tettek. A töltés áthelyezése ellenére a helyreállí­tott harmadik híd hossza változatlan maradt. 1891-ben az átfolyási viszonyok javítása érde­kében, a meder szélein épített kőpillérekre egy 42,30 m támaszközű, csonka szegmens alakú, rá­csos vasszerkezetet helyeztek. A pillérek alapozá­sát 18 db 30 cm átmérőjű, 5,30 m hosszú facölöp alkotta. A felszerkezetet a budapesti Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. készítette. A híd hul­lámtéri szakaszainak megnyújtásával a teljes fel­szerkezet hossza 180,30 méterre növekedett. A ne­gyedik híd szélessége az acélszerkezeten 6,00 m, a faszerkezeten 3,50 m volt. 1910. elején a jegesár ismét elsodorta a híd fafelszerkezetét. Az acélszerkezetű áthidalás nem sérült meg. Az ár elvonulása után a faszerkezetet újjáépítették. A Kereskedelemügyi Minisztérium 1912-ben engedélyezte egy végleges, most már tel­jes hosszában vasszerkezetű híd építését. Az újjá­épített híd négynyílású, csonka szegmens alakú, alsópályás, rácsos, szegecselt, kétfőtartós acélszer­kezet. A híd építéséhez a régi mederpilléreket is felhasználták. A 22 éves, 42,30 m támaszközű vas­szerkezetet a kifolyási oldalon épített tölgyfa cö­löpökre helyezték át, majd ezt ideiglenes faszer­kezetű áthidalásokkal kiegészítve járhatóvá tet­ték. Ez a provizórium volt az ötödik híd. A hatodik állandó jellegű híd építését csak ez után kezdték meg. 1912-ben - az árvízszintek emelkedése miatt - a régi pilléreket 1,68 m-rel megemelték. A hídfők és közbenső pillérek sík ala­pozásúak. A hídfők felmenő falazata betonból ké­szült a sarkokon terméskő burkolattal. A hídfők hátfalához párhuzamos függőszárnyfal kapcsoló­dik. A kétoldali töltést terméskővel burkolt föld­kúp zárja le. A pillérek felmenő falazata égetett tégla, csupán a pillér két végén kialakított kör­íves rész készült faragott kő burkolattal. A pár­kány fölötti magasított részen tömör mészköve­ken helyezkednek el a híd sarui. A híd acélszer­kezetének szerelését 1913-ban kezdték meg és a szerelést még ebben az évben, október 3l-re fe­jezték be. A főtartók magassága a támaszok fö­lött egységesen 2,20 m, a magasságuk nyíláskö­zépen 6,50 m. A két főtartó közötti távolság 6,00 m. A függőleges oszlopok rácsozottak, a ferde ru­dak kettős szögvasból tevődnek össze. A főtartó­kat felül a középső három csomópontban, rácso­zott keresztkötés és szélrács, alul minden csomó­pontban gerinclemezes kereszttartó, valamint az alsó szélrácsozás merevíti. Az öt darab hossztartó I-300-as szelvényű. Az övek, rácsrudak, kereszt­tartók és az összes kapcsolatok szegecseltek. A kocsipálya és a kiemelt gyalogjárda vasbetonból készült. Az együttdolgozást a szerkezettel a tar­106

Next

/
Thumbnails
Contents