Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek nála járt Pest megyei követek útján a Duna partjának megtisztításáért és az elvégzett hídjavításokért. A következő évben, 1717-ben azonban ugyanez a Regal várparancsnok már ismét felszólította Pest megyét, hogy a mocsaras területeken a katonaság könnyebb áthaladása érdekében hidakat építtessen és javíttasson. [11] 1718-ban, amikor a megyegyűlés utasította a szolgabírákat, hogy gondoskodjanak a mocsarakon átvezető utak és hidak javításáról, külön felhívta a figyelmet a Kunszentmiklós határában esedékes javításokra. [12] Kalocsa környéke sokszor szerepelt az út- és hídjavítással kapcsolatos vármegyei határozatokban. 1737 májusában pl. a megyegyűlésen ismertették a Helytartótanács levelét, amelyben utasította Pest vármegyét, hogy a Kalocsa felé haladó utakat, valamint a Kalocsa környéki hidakat és gátakat javíttassa meg. A megyegyűlés örömmel adhatta hírül, hogy a javító munkálatok éppen befejeződtek. 1737. októberében Pest vármegye levelet írt a Helytartótanácsnak, amelyben tudatta, hogy Kalocsa környékén, a korabeli solti járásban, az ún. Sárközben hidakat, utakat építettek, a Duna hosszú partszakaszát pedig megtisztították a fáktól, bokroktól. [13] A Duna-Tisza-köze földesurai a joghatóságuk alá tartozó uradalom területén sokszor szorgalmazták jobbágyaik út- és hídjavító tevékenységét. Erre kiváló lehetőséget nyújtottak a földesúr és a jobbágy viszonyát szabályozó úrbéri kontraktusok megkötési, kiadási, elfogadási alkalmai. Jellemző példaként említhetjük a kalocsai érsekség, mint földesúr és Kalocsa mezőváros, mint jobbágy közösség 1761. évi szerződését, amelybe belefogalmazták a következő pontot: "Minden Ügyekezettel azon iparkodni fognak, hogy magok határiban az utakat jó módban és épségben meg tarcsák, az romladozott hidakat és Töltéseket mihelest hibájokat láttyák, azonnal igazítsák".[14] A karfás fahidak igénye tűnik fel a kalocsai érsek földesúr és az akkoriban még Duna-balparti falunak számító Bogyiszló 1770. évi úrbéri kontraktusában: "Tartozik a' Helység ezen Contractus erejével is a' maga Határában az Utakat és Töltéseket mindenkor épségben tartani, a' hidakat bátorságossabb voltáért kar fákkal is meg erősíteni".[15] Dunapataj nem tartozott a kalocsai érsek földesurasága alá, de a patajiak gyakran béreltek érseki pusztákat. A bérleti szerződésekben rendre figyelmeztették őket az utak és a hidak javításának fontosságára. így történt ez 1770. évi pusztabérlésük során is: "Ezen határainkon lévő Ország Úttyát és szükséges Hidakat tsinálni és jó állapotban tartván Karfákkal is meg erősíteni, nem külömben Nemes Vármegye Rendelése szerént Imsósi töltésnek meg tartására segítséggel mindenkor lenni... köteleztetnek". [16] A hídjavítási kötelezettség súlyos teher gyanánt gyakran szerepelt a XVIII. századi jobbágypanaszokban és paraszti vallomásokban. 1767-ben, amikor a Mária Terézia-féle úrbérrendezés 9 kérdőpontjára kellett válaszolni a Pest megyei helységeknek, a Duna-Tisza köze felső részének következő helységei tekintették súlyos terhüknek az utak, töltések és a hidak javításának kötelezettségét: Akasztó, Apostag, Bátya, Érsekcsanád, Dunaegyháza, Fájsz, Foktő, Hajós, Kalocsa, Kákony, Kecskemét, Géderlak, Miske, Ordas, Pandúr, Pataj, Solt, Sükösd, Dunaszentbenedek, Szeremle, Úszód. Alábbiakban idézem néhány helység 9 kérdőpontra adott 1767. évi válaszát a hídjavítási kötelezettség terhének említésével: Akasztó: "sok Töltéseknek és három Hidaknak csináltatásával terheltetünk." Fájsz: "Határunkban egy Hidat is tartunk". Hajós: "Ehhez járul sok töltéseknek és 4 Hidaknak csináltatása és conservatioja". Kalocsa: "Minthogy ennyi posvány között lakunk, igen sok Töltéseket, Hidakat is szüntelenül csinálni kelletik". 19